Érettségire készül az egyik diákgyilkos a rácsok mögött

A két fiatal – mint ismert – tavaly tavasszal elhatározták: megölik osztálytársukat. Egy hónapig tervezgették a brutális cselekményt. MSN-en "tárgyalták ki" a részleteket. Két osztálytársuknak is beszéltek a tervükről, de olyannyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy ők nem is vették komolyan. A tettesek beszerezték az eszközt, megszemlélték a terepet, sőt még áldozatuk sírját is jó előre előkészítették. Aztán a szerencsétlen fiút azzal az ürüggyel csalták ki a városszéli tóhoz, hogy egy második világháborús fegyvert mutatnak neki. Ott aztán leütötték, ágakkal, vésővel ütlegelték, a vésőt a torkára szorítva fojtogatták, hosszú időn keresztül bántalmazták, s amikor még mindig az életéért könyörgött, egy betontömböt dobtak a fejére.

Végül – eredeti tervüktől eltérően – a vízbe lökték és betondarabokat dobáltak rá. Aztán eltakarították a nyomokat, a vérnyomokat földdel szólták be. Figyelemelterelésül áldozatuk telefonjáról SMS-t akartak küldeni a fiú szüleinek, ám mivel ez nem sikerült, a készüléket a Kaposba dobták. Aztán másnap, mintha mi sem történt volna, iskolába mentek.



Első fokon a Somogy Megyei Bíróság előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt mindkét vádlottra 14 évi szabadságvesztést rótt ki. Az ügyész tudomásul vette, vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.

A szerdai másodfokú tárgyaláson, a Pécsi Ítélőtáblán a kaposvári fiú védője azzal érvelt az enyhítés mellett: védence jellemzésében az szerepel, hogy segítő tanáraival való kapcsolatára a bizalom jellemző, kezdeti zárkózottsága enyhült, a fiú szorgalmasan tanul a rácsok mögött. A brutális tett magyarázata lehet, hogy a kamaszkor terhei elementáris erővel jelentkeztek, melyhez nem kapott megfelelő segítséget. A másodrendű vádlott, a marcali fiatalember védője szerint az elsőfokú bíróság nem vette kellően figyelembe az enyhítő körülményeket. Védence egyébként – mint mondta – harmadikasként már elkezdte az érettségi vizsgákat.

Az utolsó szó jogán a kaposvári fiú nem kívánt szólni. Társa annyit mondott: szeretne még a társadalom hasznos tagja lenni. A bíróság az elsőfokú bíróság megállapításait és érvelését fogadta el. Úgy vélték: a két fiú nem szenvedett az elmeműködés kóros állapotában, amely tettük súlyának felismerését akadályozhatta volna. Krémer László, a büntetőtanács elnöke kitért arra is: a vádlottak rendszeresen italoztak, fél éven át, még az iskolában is. A gyilkosság elkövetésekor is ittasak voltak, ez súlyosító körülménynek számít.



A nyomozás és a büntetőper legnehezebb feladata talán annak kiderítése volt: mi indította a két fiatalt ilyen brutális tettre. Erre azonban azon kívül, amit a vádlottak elmondtak, nevezetesen hogy nagyon idegesítette őket áldozatuk, tolakodónak vélték, nem találtak más motívumot. A bíróság részletesen ismertette, hogy az áldozat milyen sérüléseket szenvedett el. Majd Krémer László hozzáfűzte: az ítélőtábla hosszú idő óta életellenes bűncselekményeket tárgyaló tanácsa is csak elvétve találkozik ilyen brutális, embertelen elkövetéssel. Súlyosító körülmény, hogy tettüket egy olyan ember ellen követték el, aki feltétel nélkül megbízott bennük. Cinizmusukat mutatja, hogy áldozatukkal vásároltatták meg az elkövetéskor használt szigetelőszalagot.

Mindezek figyelembe vételével a 14 éves büntetést helyben hagyta a bíróság. A szülők nem nyilatkoztak. Az áldozat családjának jogi képviselője annyit mondott: nincs olyan ítélet, amely a szülőknek visszaadhatná elvesztett egyetlen gyermeküket.