Löncshangulatból lincshangulat

– Mit ártottunk nektek? – tette fel a kérdést kétségbeesetten online szerkesztő kollégánk, amikor kiderült, kommandónk ismét útra kel, végigjárja a város kisebb-nagyobb bevásárlóközpontjait, hogy megfelelő, ám egyáltalán nem reprezentatív készletet állítson össze. De hiába a sirám, első az olvasó, így lapunk munkatársai végigkóstolták a többkilónyi felhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni a löncshúsok világában. A gondos válogatást követően 13 termék került terítékre, melyeket illat, állag és íz alapján vizsgáltak és értékeltek – 0-10–es skálán – szakértőink.
– Ez nem ér, megint nem eszik! – szúrta ki futballszakírónk a teszt elégedetten vigyorgó levezénylőjét, e sorok íróját a sarokban, akit csak az mentett meg a lincseléstől, hogy neki kell tájékoztatni az olvasókat a löncsölésről...
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Kinyitni még csak-csak...
[/caption]
Persze minden alól azért ő sem vonhatta ki magát, látó- és szaglószervét ugyanúgy megviselte a teszt, mint a lapkészítés oltárán gyomrukkal áldozó pechesebb kollégákat. Marokszám hullott az elhalt orrszőr, szerkesztőségünk tagjai könnybe lábadt, a megerőltetéstől guvadó szemekkel próbáltak megfelelni a kihívásnak.
– Ez pont olyan, mint a Sztálingrád nagyjelenetében a partizánok ebédje – jegyezte meg rezignáltan filmművészetben jártas kollégánk. – Két napja felengedett, fagyasztott kutyaláb.
– Ha már kutya, inkább a mája – replikázott szabadnapos, kizárólag a nagy megméretésre szerkesztőségbe érkező internetes munkatársunk. – Persze egy évvel a szavatossági idő lejárta után.

Képszerkesztőnk eközben széles vigyorral sétált körbe, kezében egy tesztelésre váró eleggyel megpakolt kenyérrel. Utóbb kiderült, épp egy vicc poénja közben harapott bele a szendvicsbe, s a sokkhatástól arcára fagyott a mosoly.
– Olyan a szaga, mint a jutai sertéstelepé a nyári kánikulában – kapta el a fejét öklendezve a meggondolatlanul egy másik versenyző fölé hajoló tördelőszerkesztő. Mások szerint viszont hiába hízelgett a terméknek, bizonyosan nem ússza meg gyomormosás nélkül.
– Egy dögkút ehhez képest parfüméria – maradt meg az állati végtermékek világában mezőgazdaságban jártas, gyakori gyomorbántalmakkal küzdő kollégánk, aki a kóstolást követően azonnal a mellére tűzhette a közfelkiáltással számára megszavazott Kontrássy utca Hőse Érdemrend Arany Konzervdoboz fokozatát a koszorúba folyatott tartósítólével.

Az illatversenyt végül a lengyel légiós, a Pikok csülöklöncse nyerte, orrhosszal megelőzve a polák cég turistavagdaltját, míg a bronz ebben a kategóriában szintén idegenlégiósnak, a német Gebirgs Jägernek jutott.
– Szerintem jobban szívná a vizet, mint egy fürdőszivacs – böködte elborzadva vagdaltját megrögzött horgászként a vizek világában jártas sportos munkatársunk, mások viszont a nedvszívó képesség helyett a termék tányérhoz és evőeszközhöz való erőteljes ragaszkodását figyelték meg.
– Ha előbb tudom, nem költöttem volna ennyit cementre, homokra és mészre – csapott a homlokára hónapok óta megszállottan építkező kollégánk. – Egy karton ilyennel simán kicsempéztem volna a fürdőt, s lejárólapozom a hallt.

Katonaviselt sportrovatos társunk viszont könnybe lábadt szemmel nézegette a készítményt: végigpergett előtte fiatal kora, a seregben töltött szép hónapok, a reggeli tornák, a böhönyei mező bokrai elleni hurrárohamot követő bajtársias falatozások.
– Akkoriban mit nem adtunk volna egy ilyen ínyencségért! – sóhajtott fel, mire a társaság fellélegezve elé tolta a nagyjából félkilónyi maradékot: – Emlékül, hogy emlékezz...
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] A végeredmény
[/caption]
A nosztalgiázásba torkolló állagversenyt végül a német vendég nyerte, az ezüst és a bronz pedig a pikokos löncsöknek jutott: a csülök ismét maga mögé utasította a turistát. Mint ahogyan a disznólábas lengyel induló besöpörte az íz és az összetett aranyat is, esélyt sem adva a többi résztvevőnek – a legjobb magyar, a Globus csak a hetedik helyre fért. A minőségi különbségekről mindent elmond, hogy a csülöklöncs fogyott el egyedül. A többiből bőven jutott az állatkínzó hajlamokkal megáldott macskatulajdonos kollégáknak, akik a maradékból csomagoltak – vélhetően megunt vagy halálosan beteg – házi kedvenceiknek...
– Na, ez az igazi bátorságpróba – döfte bele a teszt befejeztével villáját egy egész karikamaradékba virtuskodásról ismert kiadós munkatársunk, mire a többiek a fal mellé húzódtak. Akadt, aki őrült fényt, mások végső kétségbeesést láttak a tekintetében, ám a nap második számú hőse némi habozás után bekapta a falatot. A jégszívű kompánia ekkor elfordult tőle, s magára hagyták élete nagy kihívásával. Lapzártakor még a falat állt nyerésre...