Bejgliteszt: a füstölt makrélától a bostoni fojtogatóig

Munkatársaink végigkóstolták a több kilónyi bejglifelhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni a bolti bejglik világában. A gondos válogatást követően 12 termék került terítékre, melyeket külcsín, állag és íz alapján vizsgáltak és értékeltek – 0-10-es skálán – szakértőink.

– Mi ez, füstölt makréla? – méregette bizalmatlanul az egyik meglehetősen lapos terméket online szerkesztőnk.
Felvetésének némiképp ellentmondott a tekercs két végén kitüremkedő mákos töltelék. Kissé úgy nézett ki a grammonként egy forintért kínált termék, mintha egy felelőtlen raktáros éppen rajta ücsörögve szívta volna el gyors staubját. Igaz, ebben a bejgliben legalább akadt anyag, legalábbis a csomagolás felirata alapján a töltelék 40, illetve 44 százaléka tartalmazott mákot vagy diót. Ennek ellenére a diós változat sereghajtóként végzett: való igaz, a dobogó tetejét és ezüstöt kiérdemlő Tüskéshátúak sokkal bejglibb külsővel bírtak.



– Megtaláltam a bostoni fojtogatót! – kapott egy pohár vízért detektívtörténetekért rajongó, s némi nyomozóvénával megáldott képszerkesztőnk, miután a szokásos módon – lévén lelke tele bizalommal – nagyot harapott az egyik sütöde mákosából. A teljes kínálatot végigkóstolók közül többen csak legyintettek, hiszen a külcsín-vesztes duó tagjai állagukban sem nyerték el a jobb sorsra érdemes újságírók tetszését. Ebben a kategóriában is a Tüskéshátúak taroltak, s hogy egyetlen firkászban sincs előítélet, jól bizonyítja az Opey mákosának meglepő, de közfelkiáltással megérdemeltnek mondott ezüstérme.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] 12 különböző fajtát gyűjtöttünk össze
[/caption]
[caption id="" align="alignright" width="332"] A nagy bejgliteszt
[/caption]Természetesen a bejglik esetében is az íz a legfontosabb szempont, s a vizsgálat bebizonyította, valahogy a máktöltelék kikeverése jobban megy a sütödéknek. Az azonos kategóriákban ugyanis a diósok rendre vereséget szenvedtek mosolyrondító társuktól: a kivétel éppen az egész kategóriát, s nem mellékesen az összetett vetélkedést is megnyerő Tüskéshátú diósa.

– Biztosan a pálmazsír miatt – jelentette ki nagy okosan az édességek világában jártas kolléga –, miután végigböngészte a bajnok összetevőit.
– De lehet, hogy ezt a tölteléket direkt a bejglibe szánták – replikázott rosszmájú fotósunk –, nem pedig valami farostlemezgyár maradék ragasztóját kenték a sütibe.
– Legalább valami összetartja ezt a fűrészport – bólogatott egy harmadik dióst majszolva gazdasági ügyekre szakosodott zsurnalisztánk, majd hosszan elmélázott, vajon mire is lehetne hatékonyabban felhasználni a kezébe nyomott fél rúd süteményt. Aztán áttért az ízlista sereghajtójára, mely láthatóan a gyártósor leállását előtti utolsó pillanatban készült, legalábbis nem találtunk hihetőbb okot, miért nem jutott bele elegendő betét. Igaz, a gyártó nem is ígérgetett felelőtlenül: 9,2 százaléknyi mákot és tíz diót jelzett...

– Olyan, mintha egy széklábat majszolnék – jegyezte meg döbbent arccal tördelőnk, majd arrébb lökte a hipermarketben vásárolt diósnak nevezett micsodát, s baljóslatú pillantást vetett a teszt levezénylőjére.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] A végeredmény...
[/caption]
Az összetett rangsor élén végzett termékek – melyek erősítették az ár-érték arányszabályt – ugyanis hamar elfogytak, a maradék kóstolása közben viszont egyre vészjóslóbb lett a légkör. Akadt, aki fennhangon követelte, hogy az idea kiötlője is egyen a verseny utolsó helyezettjéből, másvalaki pedig fenyegetően meglóbálta az egyik középmezőnyben végzett mákost...