Közélet

2010.01.11. 09:19

Polgármester-teszt: lehull a lepel településeink vezetőiről

Komárom-Esztergom az első, Somogy a hatodik a megyék polgármestereinek „barátságossági, szívélyességi indexe” alapján. Egy pékből lett bólyi országjáró állította össze nemcsak a polgármesterek, hanem az egyes települések arculatának a toplistáját is.

Fónai Imre

Hatszor járta be Magyarország összes települését a bólyi Handler Ármin az elmúlt tizenhat esztendő során. Most tart a hetedik körútjánál. Egy grazi könyvkiadó keresett utazó üzletkötőket – ezzel kezdődött az első országjárása. Mivel már legalább hatszor mind a 3167 településen járt, több „országértékelő” jelentést is készített.

– Ezeket elküldtem már a köztársasági elnöknek és két nagy pártunk vezetőinek is, hátha kíváncsiak rám – mondta a húsz éve még egy bólyi pékségben dolgozó Handler Ármin. – Ha ők nem is, üzletemberek, polgármesterek már dolgoznak az összesítéseimből, s máris akadnak külföldi vevők a Változás címmel most készülő munkámra.

– Az uniós csatlakozás évében, 2004-ben készítettem egy térképet „A hazai települések arculata, településképe” címmel – folytatta Handler Ármin. – Egyszerűen egytől ötig leosztályoztam a falvakat és városokat. Az osztályzatokhoz színeket társítottam: a kék az 1-es, a zöld a 2-es, a sárga a 3-as, a narancs a 4-es, s a piros az 5-ös. Ez alapján rajzoltam meg az ország térképét, s most, öt év után újra megteszem, mert kíváncsi vagyok, mi változott.

Hiába kértük, térképét kincsként őrizve nem bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére, csak egy-egy érdekességet volt hajlandó elárulni a somogyi falvak, városok településképéről. Példának okáért szép településképpel bír Somogyban Kaposvár és a szűkebb vonzáskörzetéhez tartozó pár település, azután Csurgó és Barcs, továbbá Nagyatád, Csombárd, Lábod, Szulok, a Balaton-parti települések, és még Baté és Mosdós is. A bólyi országjáró térképén nagy kék folt virít Dél-Baranyánál és Észak-Borsodnál, narancsba hajlik a Balaton térsége s általában az ország nyugati fele.

Mivelhogy valamennyi polgármesterrel találkozott, némelyikkel több alkalommal is az elmúlt 16 év során, mi sem természetesebb, hogy elkészítette a településvezetők szívélyességi, barátságossági indexét is. Mondanunk sem kell, ez a lista sem publikus, persze, egyes részleteket ebből is elárult.

– A hazai polgármester-társadalom igencsak heterogén és sokszínű. Ha csak a civil foglalkozásukat, végzettségüket nézzük, akkor a polgármesterek közt éppúgy találunk traktorost, villanyszerelőt, mint jól menő vállalkozót. Háromezer különböző ember; az egyik nagyon barátságos, a másik diplomatikus, a harmadik meg barátságtalan, mogorva.

Számos hazai és külföldi üzlet- és magánember érdeklődött nálam egyes polgármesterek személye, egyénisége iránt, elsősorban ezért készítettem a felmérést. Fontos volt, hogy ez irányú kutatásomat úgymond „nem vertem nagydobra”, így minden polgármester olyannak mutatkozott, mint amilyen valójában. A személyes indexből kiszámított megyei átlag alapján pedig kimutatható volt, hogy Magyarország melyik megyéjében mennyire és milyen arányban barátságosak, rokonszenvesek a polgármesterek a 21. század elején.

Megyéink közül sorrendben Komárom-Esztergom, Nógrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, valamint Szabolcs és Somogy megye polgármestereinek megnyilvánulása mutatott nagyon tetszetős képet. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy más megyékben nincsenek barátságos és szívélyes polgármesterek.

Megint csak példaként néhány a legbarátságosabb somogyi településvezetők közül: Látrány, Somogyaszaló, Táska, Nemesdéd, Szenta, Bolhás, Bonnya, Kisbárapáti, Baté, Mosdós, Bedegkér, Szorosad, Somogydöröcske, Balatonszemes, Balatonlelle, Ádánd, Balatonendréd, Magyaratád, Gölle, Büssü, Barcs, Kutas, Lengyeltóti.

Számos település arculata még a rendszerváltás előtti időket idézi

A legtöbb település nem fejlődik. Stagnáló településből van a legtöbb, olyanból, ahol ha volt is fejlődés, azóta már megtorpant – összegez a bólyi országjáró, ha térképére pillant.

Országjáró utazásaim során sok-sok emberrel találkozva több ízben volt a beszélgetés tárgya egy-egy település arculata, kinézete. Negyedik országjárásom során vettem alaposan górcső alá településeinket. Olyan Magyarország-térképet készítettem el, mely a településeket öt kategóriába sorolja. Meghatározó volt a település földrajzi fekvése, a belső úthálózat kiépítettsége és annak minősége, az utcák, terek, közterületek állapota, tisztasága, rendezettsége. A parkok, zöldövezetek és játszóterek milyensége, a középületek állapota, állaga. A helyi emberek mentalitása, hozzáállása a szép porta, szép környezet megvalósításában, valamint a lakosság véleménye saját lakóhelyéről.

A piros és narancsos színnel jelölt települések jól prosperálnak, kiemelkedően szép az arculatuk, az önkormányzatnak nincsenek napi működési gondjai, a fejlesztéseken kívül is jut sok mindenre, az életszínvonal már olyan, amilyet az ember kíván és elvár a 21. század elején.

A sárga és zöld színek azt jelzik, ahol elindult a rendszerváltást követően a fejlődés, de sok helyütt – többnyire a pénztelenség miatt – lépésben haladnak, vagy már évek óta stagnálnak. Megjegyzem: ez utóbbiból van a legtöbb a térképen. Aztán az utolsó kategóriába (ebből sincs kevés) azok a települések kerültek, melyek messze fekszenek minden várostól vagy központi helytől, ahol nagyon nagy a gond, a haladásnak és fejlődésnek semmi jele. Ahol megállt az idő, szinte nem változott semmi. Ebben a kategóriában a települések arculata a rendszerváltás előtti időket idézi.

Handler Ármin szerint kormányaink vidékpolitikáját látva félő, hogy egyes településeknek már megpecsételődött a sorsa; 20-25 év múlva sok Gyűrűfű-sorsú falunk lesz...

Szomorú arcúvá vált a hajdan vidám magyar

Handler Ármin hetedszer járja körül az országot, felkeresve minden egyes települést. Kész tanulmány, amit ezen időszak alatt látott, tapasztalt. Szerkesztőségünknek ezt így foglalta össze: – Vannak, akiknek sikerült „feltörni”, és fennmaradtak, s még többen vannak, akik alámerültek, és elvesztek az élet könyörtelen viharában.



Egyre rosszabb a helyzet a bólyi országjáró szerint. – Napjaink emberét eszi a mindennapi stressz, a küzdelem a létért, a holnapért, a megélhetésért. A társadalom jelentős része fáradt, egészségileg megromlott, elszegényedett sorsú, csalódott, pesszimista, mosolymentes, közömbös és boldogtalan ember. Az egykoron vidám magyar ember mára megkeseredetté, szomorú arcúvá vált. Azzá lett, mert ilyenné tették a hazai körülmények, a közéleti viszonyok.

Magyarország esetében még egyáltalán nem beszélhetünk jól működő, virágzó demokráciáról, véli Handler Ármin. – Napjaink Magyarországán sajnos teljesen más értékrendek dominálnak, és ezek alapján ítélik meg az embert. Európában az egyetlen ország vagyunk, ahol a „semmit”, a gagyiságot fizetik meg a legjobban. Egyszóval nem a becsületes, dolgozó embernek áll itt ma a világ. A lakosság csalódott a politikusainkban, mind teljesítményileg, mind emberileg. Országjáró ember lévén fanatikusan a vidék mellett emelek szót. Ne legyünk ennyire Budapest-centrikusak, a vidéki ember is magyar ember!

Gyerekcipőben jár a vidékpolitika, magyarázza tovább. – A vidékfejlesztésnek van, ahol nyoma sincs. Mint például az Ormánságban, az észak-borsodi falvakban, a zalai Göcsej kistelepülésein. Egyre több térségben üti fel fejét a teljes elszegényedés. Egyes települések arculatát, a benne lakók szociális és mentális helyzetét tekintve hazánkban időutazást lehet tenni, vissza lehet menni ötven-nyolcvan esztendőt az időben. Elfeledett települések ezek, mert itt semmi sincs már: se óvoda, se iskola, se posta, se kultúrház, se bolt, se kocsma. Vagy ha mégis, az csak az utóbbi lehet még, bár nyitva tartani már annak sem éri meg...

Ezek is érdekelhetik