Eddig csak szörfözött a tavon a balatoni hajósvezér

– Gondolta volna májusban, hogy olyan kényelmetlen székbe ül, ahonnan már egy-két hónap után fölállítanák? – kérdeztük Halmos Gábortól, akinek a leváltását – amint megírtuk – Bóka István balatonfüredi polgármester kezdeményezte akkor, amikor napvilágra került: a zrt. tulajdonosi közgyűlésének jóváhagyása nélkül szerződött Siófokkal az egykori halászati telep megvásárlásáról. 
– Derült égből villámcsapásként ért – felelte Halmos Gábor. – Végül a vitás felek közötti kompromisszum mintegy kiváltotta a leváltásom témáját is. Több, egymástól független jogi szakértő véleménye is az volt, hogy jogilag nem léptem túl a hatáskörömet. Tanulsága mindenképpen akad számomra a történteknek, ha más nem, az, hogy jó szándékú sietség helyett inkább több ütemre bontva kell az ilyen horderejű témákat elővezetni. Abban, hogy ezt elhamarkodtam, lehet, hogy hibáztam. A telekvásárlást végül is a közgyűlés jóváhagyta, a konstrukció azonban nem olyan módon történik, ahogyan az eredeti tervezetben szerepelt. Vagyis a siófoki önkormányzat nem emel tőkét a társaságban, hanem ki kell gazdálkodunk a vételárat, de méltányos módon több évre elosztva. Gazdálkodási szempontból ez vállalható.

– Hogyan élte meg a leváltási kezdeményezés és a kedvező végkifejlet közötti időszakot?
– Lélektanilag nehezen, sokat vívódtam, de végülis a cég érdekében, jó szándékúan cselekedtem. Olyan szakember, akinek a véleménye számomra fontos, megerősített abban, hogy a társaság jövője szempontjából előremutató a telekvásárlás, azaz hogy új telephelyre költözzünk, noha jól tudom, vannak olyan hangok is: húsz éve itt dolgozom, netán édesapám is itt ütötte a vasat, miért kell akkor most elmenni? Az ilyenek érzelmi oldalról közelítik meg a kérdést, amit nehéz gazdasági szemlélettel „kezelni”.

– Mikor költöznek, azaz mikor szabadul fel a város rendezési tervében is idegenforgalmi célú területként szerepeltetett hajózási sziget?
– Öt-tíz évekről beszélünk, szó sincs arról, hogy holnap már költöznénk. Most éppen a jövő évi terveket készítjük és 2014-ben még semmiféle látható jele nem lesz, legfeljebb a háttérben dolgozunk a tervezésen, az engedélyeztetéseken. Saját erőből nem tudjuk az új telephelyet felépíteni, pályázati támogatás nélkül biztosan nem fog menni. S kulcskérdés – ami már végképp rajtunk kívül álló, hiszen állami hatáskör – a zsilip áthelyezése. A meglévőnek a javítása drágább lenne mint egy vadonatúj, modern zsilip megépítése a Sió-híd előtt, már a mi leendő telephelyünkön túl. Ami ma Sió-parti ingatlan, de a zsilip áthelyezésével Balaton-partivá válna, másfél hektárral „nőne” a Balaton területe.

– S ezáltal bővülhet végre a siófoki vitorláskikötő?
– Például. Ahol most a sólyaterünk van (oda húzzuk ki a javítandó hajókat, de igen nagy a helyigénye, az új telephelyen már szárazdokk épül, ahol a hajó beáll egy fedett térbe, kimegy alóla a víz és jöhetnek a munkások), azt hozzá lehetne kapcsolni a vitorláskikötőhöz, ezzel bővülne a létesítmény, ami azért is fontos, mert a siófoki az egyik legnépszerűbb kikötőnk, várólisták vannak ma a hajóhelyekre.

– Mit tudna még elképzelni a mai hajózási szigeten?
– Szögezzük le, hogy senki sem gondolt soha az értékesítésére, a Balatoni Hajózási Zrt. tulajdonában maradna. Vitorláskikötőre, klubéletre van predesztinálva, alapvetően más profilt ma nem tudok elképzelni ott.

– A fővárosi hajógyári sziget mintájára fesztivál-, vagy koncerthelyszínt sem?
– Ilyesmiben, bevallom, nem gondolkodom.

– Nincs még messze október vége, akkor fejeződött be az idén szokatlanul hosszúra nyúlott hajózási szezon. Mit mutatnak a számok?
– Hosszúra nyúlott, de nagyon rosszul kezdődött. Volt olyan év, amikor már március 15-én kifutottak a hajók, ehhez képest az idén akkor éppen havat lapátoltunk. A húsvét és a pünkösd sem hozott jó időt, az égiek a szezon végén azért visszaadtak valamit; október végéig meghosszabbítottuk a menetrendet és ez jó döntésnek bizonyult.

– S így végül is elégedett lehet?
– A tavalyi számokat hoztuk, annak ellenére, hogy az öt százalékos jegyáremelés sem tudta végül kompenzálni a forgalom visszaesését. A bevétel tekintetében a személyhajók a tavalyi 95, utasszám terén a 90 százalékát produkálták, aminek a rossz kezdés tudatában örülnünk kell. A komp évről-évre hozza az elvártat, a bevétel meg is haladta a 2012-es szezonét 5,5 százalékkal. A vitorláskikötői üzletág, mint a cég legsikeresebb ágazata is bevétel-növekedést hozott. Előnyünk, hogy csak nekünk van kikötőláncunk körben a tavon, s még ha akad is egy-egy magasabb nívójú létesítmény (az árfekvését ne boncolgassuk...), a mi vendégeink a túraháromszögük birtokában körbemehetnek a Balatonon a vitorlásukkal.



– A szigorú tulajdonosok, vagyis az önkormányzatok is elégedettek lesznek az osztalékukkal?
– A 46,4 millió forintos eredménytervet elérjük, sőt, ma már látható, hogy túl is teljesítjük: hatvanmilliós nagyságrenddel számolok, vagyis 14 millió körüli plusszal.

– Vagyis az „új, megerősített” vezérigazgató az elszámoláskor már nyugodtan állhat a polgármesterek elé...
– A szezon tekintetében elődöm érdemeit sem szabad elhallgatnom, hiszen már egy előkészített idény kezdetén vettem át a cég vezetését.

– Amikor is azt nyilatkozta, hogy számít Horváth Gyula tapasztalatára...
– Valóban és komolyan is gondoltam, állást is ajánlottunk neki (tanácsadói státuszt, illetve egy-egy konkrét projekt gondozását), de nem kívánt élni vele. Ezt tudomásul vettük és konfliktusmentesen, jó viszonyban váltunk el.

Két gyermeke van, lánya óvónő, fia ipari formatervező.

Két gyermeke van, lánya óvónő, fia ipari formatervező. Eddig csak szörfözött a tavon a balatoni hajósvezér -->