Kormánypárti öröm és vastaps a Kristályteremben

Elég volt csak belépni a kaposvári Kapos Hotel Kristálytermébe, illetve egészen pontosan annak előterébe, s még a legtájékozatlanabb honpolgár is egyből tudhatta, melyik párt, illetve pártszövetség nyerte a vasárnapi választásokat. Sőt, a hangulatból az is kiderült, mekkora fölénnyel. Amíg ugyanis az MSZP–DK–Együtt-PM–Liberálisok bázisán úgy tucatnyian, a Lehet Más a Politika gyülekezőhelyén feleannyian tapadtak a tévéképernyőkre a Pártok Házának második emeletén, illetve az ökopárt sétálóutcai kampányközpontjában, addig a hotel különtermében, ahová a Fidesz–KDNP szervezte kaposvári eredményváróját, zsúfolt ház várta az ekkor még lassan csordogáló híreket.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Öröm és vastaps a Kristályteremben
[/caption]
És fogadta őrjöngő taps az első somogyi eredményeket: nagyjából 64 százalékon állt a megye 1-es, vagyis kaposvári körzetének feldolgozottsága, amikor megjelent a kivetítőn, hogy Gelencsér Attila tíz százalékkal vezet a magát kormányváltónak tituláló pártszövetség jelöltje, Kolber István, s hússzal a jobbikos Miháldinecz Gábor előtt. Negyven-harminc-húsz – voltak olvashatók az adatok, s máris felhangzott az első vastaps, hogy aztán a barcsi körzetben még meggyőzőbben vezető Szászfalvi László, a marcaliban magabiztosan élen álló Móring József Attila és a Siófokon a hét közbeni kiszivárgott telefonbeszélgetés ellenére már ekkor győztesnek mondható Witzmann Mihály eredményeit is komoly ováció kísérje. És persze felhangzott egy-két gúnykacaj, amikor kiderült, hogy Barcson és Marcaliban még a szélsőjobb párt is beelőzte a kormányváltókat.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az MSZP–DK–Együtt-PM–Liberálisok bázisa
[/caption]
A taps aztán innentől folyamatos kísérője lett az eseményeknek: még ha nem is olyan intenzitással, mint a megyebeli jelölteket, de az egyes körzetekben vezető többi kormánypárti jelölt kiérdemelte a tetszésnyilvánítást, bármerre is indultak az országban. Volt minek, kiknek örülni, a helyzet kísértetiesen hasonlított a 2010-es választásokra, amikor a Fidesz–KDNP jelöltjei már az első fordulóban begyűjtötték a mandátumokat, a különbséget csak az jelentette, hogy Somogyban a Jobbik feljött a magukat kormányváltóknak titulálók mellé.



– Beszédes, hogy Győrben is vezetnek a szocik előtt, pedig ott aztán akad elég melós – jegyezte meg az egyik aktivista egy pillanatra levéve a szemét a voksolás aktuális állását a kivetítőn értékelő Gulyás Gergelyről, s az alul futó eredménycsíkra mutatva, ám tényleg csak egy szemvillanásra veszítette el a fonalat, s amikor a kormánypárt frakcióvezető-helyettese úgy háromnegyed tízkor bejelentette, hogy a rendszerváltás óta először fordul elő, hogy jobbközép párt kétszer egymás után alakíthat kormányt, csatlakozott az ismét felharsanó ovációhoz.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A Lehet Más a Politika gyülekezőhelye
[/caption]
Melyet gúnyos kacaj váltott fel, amikor a köztévé az MSZP szóvivőjének eszmefuttatását kezdte adni az alacsony feldolgozottságról. Való igaz, ekkor még a felénél sem járt a szavazatok összeszámlálása, ám miután kétszer annyi kormánypárti, mint kormányváltó, illetve jobbikos voksnál tartott az összesítés, a laikus is látta, eldőlt a kormányalakítás kérdése. Hasonló reakció fogadta Fodor Gábor, a Liberálisok elnökének nyilatkozatát is, aztán mivel újabb és újabb ellenzéki megszólalók következtek, egyre többen indultak a büfébe. Ahol szinte mozdulni sem lehetett, ám amikor feltűnt a lépcsőn Szita Károly polgármester Gelencsér Attila társaságában, hamar kiürültek az asztalok, s pillanatok alatt zsúfolásig megtelt a terem: ekkor látszott érdemben először, hogy bizony többen jöttek el ünnepelni, mint négy esztendeje.
A belépő párost vastaps fogadta, mely sokáig nem akart elcsendesedni, s mely a következő negyed órában többször is újra felcsattant – az eredményváró összejövetel fél tizenegyre felszabadult örömünneppé alakult át.