A legnagyobb hajósbaleset a Balatonon: így látta a gépész

Huszonhárom halott (huszonkét utas és a Pajtás fűtője), ötvenhat sérült – pártutasításra évtizedekig agyon kellett hallgatni a Pajtás 1954. május 30-i tragédiáját. A hajó a balatonfüredi kikötőből futott ki a vasárnapi vitorlásverseny nézőivel 11 óra 15 perckor és három perc múlva már fel is borult. Benedek Gyula hajógépész, amatőr videós filmje hosszú évekig dobozban várta, hogy valaki kíváncsi legyen rá. A Kersák Jánossal, a Pajtás azóta már elhunyt siófoki hajógépészével készült interjút most a könyvtár közönsége megnézhette, majd Deák István egykori hajóskapitány, hajózási szakértő szolgált új adalékokkal a Balaton legnagyobb hajóbalesetéről.



„Lent voltam a gépházban, egyik lábam a lépcsőn, a hajó billent jobbra is, balra is, aztán már dőlt is – emlékszik a VHS-videón 1954. május 30-ára Kersák János. – Kapaszkodni próbáltam a karfában. Bíró Jóska matróz húzott föl, aztán Pécseli Jóska vízirendőr csónakjába tettek be. Heisz Pali bácsira, a hajóvezetőre, Steiner János kormányosra és rám ávósok vigyáztak a parton, száraz ruhát Vidák Jancsitól, a Beloiannisz matrózától kaptam. Egy-egy irodába vittek bennünket később, mindhármunkra három-három ávós jutott. Kérdezgették, hogy szokott-e billegni a hajó, meg hogy hány utas volt. Mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy túl volt terhelve, pedig Pali bácsi sose engedett föl 180 utasnál többet, az engedély pedig 200-ra szólt. Amikor Bebrits Lajos miniszter a helyszínre ért, rögtön azt mondta, hogy fölakasztani a hajóvezetőt, de a veszprémi ávós parancsnokhelyettes azt felelte neki: nem lesz semmilyen akasztás, miniszter elvtárs, a múltkor is, amikor egy vasúti baleset után fölakasztották a forgalmistát, kiderült utóbb, hogy nem ő volt a hibás...”

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Kifutott, s három perc múlva már fel is borult
[/caption]
Kersák Jánost másnap reggel ötkor engedte el az ávó, a hajóvezető és a kormányos azonban a bírósági tárgyalásig előzetesben maradt. „Voltunk többen hajósok a tárgyaláson, amikor álltunk a bíróság folyosóján, nagyon rossz volt látni, hogy Pali bácsit meg a Steinert bilincsben vezetik – így az egykori hajógépész, akit tanúként hallgatott meg a hét tagú bírói tanács. – Sokáig jártam orvosi kezelésre, idegösszeroppanást kaptam, elkísért egész életem során a tragédia emléke”.

A Pajtás több átalakításon is átesett, miáltal a súlypontja eltolódott, labilisabb lett – hívta fel a figyelmet előadásában Deák István. A kémény-ólomsúlyt például rajta hagyták, ami a ledöntéshez kellett, ha híd alatt ment át a korábbi folyami hajó, ami az akkor a fővárosban székelő Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat döntése nyomán került a Balatonra. A baleset előtt, 1953-ban a hajócsavarját erősebbre, nagyobbra cserélték, ami a Jókaié volt korábban. Feltűnő továbbá Deák szerint, hogy a szokásosnál rövidebb időre állították ki a hajókartonját, s hogy többször szerepelt a jelentésekben: 200 személyt ne vigyen a hajó...

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Csónakosok és vitorlások mentették az utasokat
[/caption]
A leggyakoribb elmélet a borulásra az, hogy a vitorlásverseny nézői a hajó fedélzetén az egyik oldalról a másikra futottak át. A több könyvet is írt balatoni hajós szerint „nagyon kevés hely volt ott a futkosásra”. Ellenben úgy véli, a vizsgálat nem terjedt ki minden részletre. – Elbontották a régi füredi facölöpös kikötőt és fürdőházat, a cölöpök azonban benne maradtak a vízben – állította Deák István. – Bár akkoriban nem írták le, de ezeket a hajózás biztonságát veszélyeztető helyeket tanították a hajósoknak, szájhagyomány útján is terjedt. Meglehet, aznap mégsem vette figyelembe a hajóvezető és a kormányos. Sokat mondó, hogy egy fennmaradt dokumentum szerint később „titokban” szedték ki a kikötőcölöpöket. A jelentések szerint a Pajtás „hirtelen felborult”, vagyis valamilyen nyomást kaphatott a víz alatt. Úgy vélem, végül is több tényezőt kell „hibáztatnunk”. Nem végezték el megfelelően a hajó döntéspróbáját, de az utasok mozgása, a hajó eleve meglévő labilitása és a személyzet apró figyelmetlensége is hozzájárulhatott és ezeknek a szerencsétlen összeadódása.

„Nem voltak bűnözők”

Nem voltak bűnözők, gyakorlott hajósok voltak – utalt a Pajtás hajóvezetőjére és kormányosára Deák István. De arról is beszélt: nem véletlen, hogy csónakosok (például a közeli hajógyárból) és vitorlások mentették az utasokat, hiszen balatoni vízirendészet akkor még nem volt, csak a folyamrendészetnek egy őrse Siófokon, melynek a hajócsavaros hajóival nem lehetett a vízbe esett emberek között megközelíteni a felborult hajót.