A textilművek pöfögő kéményétől a ködbe vesző orvhalászig

Nagy István, a Kálmán Imre Emlékház vezetője emlékeztetett rá: 1993 óta gyűlik egy leendő siófoki galéria anyaga; festmények Szinyei-Merse Páltól Csók Istvánon át Egry Józsefig és számos kisplasztika. A neves operettszerző szülőházában időről-időre csak néhányat tudnak bemutatni ezek közül egyszerre.



Vidra, orgona, balatoni nádas, felkelő nap – Tar Lajos akvarelljeit is méltatta a tárlatot megnyitó Démuth Pál alpolgármester, egykori rajztanár. Kunffy Lajossal kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet: megjárta a nyugatot, azután visszaköltözött szülőfaluijába, Somogytúrra és ott is meg tudott élni a festményeiből. – Ez akkoriban is nagy szó volt, ma még nagyobb szó lenne – jegyezte meg Démuth Pál. Muzsinszki Nagy Endrével kapcsolatban pedig (Siófok posztumusz díszpolgára bibliai sorozatával lett igazán ismertté, de most balatoni tájai láthatók) azt elevenítette föl az alpolgármester, hogy a hetvenes években fölajánlotta ugyan életművét az akkori városvezetésnek, de az egyházi témájú képek miatt nem tartottak rá igényt.

Reich Károly grafikáján igen csak füstöl a kaposvári textilművek kéménye, Csiszár Elek (Siófok díszpolgára ő is és az egyetlen a kiállítók közül, aki ma is él) ködbe vesző orvhalásza és téliszürke nádvágói között egy szokatlanul színes képe, a Porecsi kikötő éjjel.
Valóban kár talonban tartani ezeket az alkotásokat – egyszer talán majd megnyílik az a városi galéria...