Bach, jazz, Meseautó: Varnus Xavér Bogláron

Húsz perccel kezdés előtt azt az információt kapták a balatonboglári katolikus templomnál várakozó médiamunkások: Varnus Xavér elment bóklászni. Korábban azt üzente, hogy még a koncert előtt vár minket, így aztán szemernyi kétségünk nem volt, rövidesen visszatér. Alig pár pillanat, és feltűnt a templom mellett. És attól fogva Varnus Xavér nagyon ott volt.

– Időnk, mint a tenger – mondta a tőle megszokott természetességgel a szűkös keretek miatt aggályoskodó kérdésre Varnus Xavér, aztán beszélt. Azon kevés interjúalanyok egyike, aki a sokezredik alkalommal is úgy figyel a sokezredik újságíróra, mintha életében először kérdezné valamelyik, a mindenhatók sorában nyilvántartott médium. Ezer százalékig ott van, még akkor is, amikor közben kisgyermeki örömmel konstatálja, hogy sikerült hatástalanítania az őt környékező szúnyogot.

Aztán ugyanezzel az ezer százalékkal odaáll a sekrestyeajtóhoz, megkérdezi, hogy sok-e az öltönyös. Reméli, hogy nem sérti meg őket, hogy ő most csak ingben van. – Akkor megyünk? – ez az utolsó mozzanata a kulisszatitkoknak és Varnus Xavér megy, bár még gyorsan hátraszól a Talambásoknak, hogy „úgy húsz perc és mehetnek ők is”.

És mi örömest nézzük el az orgonavirtuóznak, hogy a húsz perc az ütősök bekapcsolódásáig bő egy óra lesz, még akkor is, ha a sekrestye bejáratánál ágaskodva lehetünk csak az est részesei, pechünkre épp azon a napon, amikor cirka húsz fokot esett a vihar után a hőmérő higanyszála. A főbejáratnál nyolc után pár perccel már állóhelyekre sem engedik be a későn érkezőket, egészen egyszerűen azért, mert állóhely sincs.

A balatonboglári római katolikus templomban enyhe kifejezés volt a zsúfolásig telt megjelölés. A legkevésbé sem meglepő ez, tudván, hogy a tavaszi, Művészetek Palotájában rendezett születésnapi koncertre néhány óra leforgása alatt fogytak el a jegyek. A hetvenöt esztendős Jacques Loussier első magyarországi szereplése egyértelmű előzménye volt a mostani koncertsorozatnak.

Varnus Xavér elmondása szerint a Talamba ütőegyüttessel ekkor kaptak a kihagyhatatlan alkalmon. Azóta egy lemezre való Bach-Jazz gyűlt össze, amit a balatoni koncertek után fel is vesznek.

Negyedik éve játszanak együtt, Bach megszentelt zenéje a többszörös platinalemezekké lett Ravel és a filmzenék után nyert új, közös értelmezést, tudtuk meg Zombor Leventétől, az idén tíz éves Talamba ütőegyüttes vezetőjétől. A szombati balatonboglári koncert az első állomása volt a Varnus Xavér-Talamba: Bach-Jazz crossovernek, a következő hetekben egyebek mellett még Keszthely, Balatonfüred és Siófok lesz a páratlan élmény részese. A d-moll toccata és fúga és a c-moll preludium és fúgát az arra rögtönzött jazz-betétekkel ötvöző remekekre a francia mester nehezen talált szavakat tavasszal, így mi sem egyszerűsítenénk holmi verbalizálással azt, ami Bogláron hatott.



A következő helyszínek közönsége persze korántsem vehet mérget az elhangzó műveket illetően a boglári műsor alapján, mindössze annyi biztos: a kétórás koncert kiinduló koordinátái valahol a Tölcsérfúga, Albinoni és Cesar Franck környékén lesznek. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy elhangzik-e még a Tavaszi szél vizet áraszt a világ legnagyobb hordozható koncertorgonáján, úgy, hogy a templomi padsorokban ülők dalra fakadnak. Aztán egy kicsit repülnek még az arany országút gyémánt porán: Varnus Xavér Meseautó-főcímet játszik. Vagy ahogy ő mondja: betemeti a művész és a közönség közé az idők folyamán ásott lövészárkot.