Romákkal a romákért

Épp ideje – jegyezzük meg, és zárjuk le a kérdést azzal: „lássuk a medvét!” Vagyis nézzük, mi lesz a nagy elhatározásból? Képesek lesznek-e rendet tartani az övéik között? Vagy marad minden a régiben?

Jó lenne, ha nem maradna! Ez a roma társadalomnak  is az érdeke, hiszen kár tagadni, elemi a gyűlölet velük szemben. Egy felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 3,5 százalék tartja őket szorgalmasnak, a válaszolók háromnegyede pedig úgy véli, nem tisztelik a törvényt, s érdemtelenül sok állami támogatást kapnak. Mondjuk ki nyugodtan: ezek a vélekedések – ha úgy tetszik, előítéletek – nem ok nélkül alakultak ki. Errol döntően maguk a romák s a vezetőik tehetnek. Azok a cigánypolitikusok, akik nem képesek rendet tartani a szekértáborukban, s a romáknak címzett még oly jogos kritika esetén is azonnal etnikai konfliktust kiáltanak.
Csak a kaposvári Pécsi utcáig kell menni példáért, hogy olyan esetben is jogvédőként lépnek fel, amikor talán nem kellene.



A romákkal szembeni gyűlöletnek mélyek a gyökerei. Alaposan meg kell változzanak a körülmények ahhoz, hogy gyilkosság, rablás, nemi erőszak vagy más bűncselekmény esetén a közvélemény ne azonnal őket gyanúsítsa. Be kell látniuk: vagy maguk szorítják vissza a cigánybűnözést, vagy beindul a társadalom önvédelmi reflexe, s gárdák szerveződnek ellenük. Ami persze senkinek nem lenne jó, se a romáknak, se a magyaroknak!