Kiviföldre vitte az útja a halálgömbből

Aki valaha megállt Balatonszemesen Fülöp Zsolt food truckjánál, már biztosan találkozott a hagyományos ausztrál étellel, a dagwood doggal, amelyből jó néhányat eladott a kenguruk földjén töltött évei alatt a SamAsh food truck tulajdonosa. A nyári nyitás előtt sem volt kérdés, hogy az étlapra is felkerül majd ez a különlegesség. De a skóciai évekre például a rántott Mars szelet emlékezteti, amely kuriózum a Balaton-parton. 

Az ételes büfékocsi tulajdonosáról érdemes tudni, hogy amit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen átviszi. Így kötött ki a 90-es évek végén a világ másik felén, Ausztráliában. Minimális nyelvtudással és jó adag bátorsággal vágott neki a földrésznek, s céljai elérését végig szerencse kísérte. 

– Néhány száz dollárral és egy CD-vel a zsebemben érkeztem meg Sydneybe, amit át kellett adnom egy ismerősöm ismerősének. – Egy paradicsomfarmon kezdtem dolgozni – mondta nevetve. Soha az életben nem dolgoztam mezőgazdaságban, itthon egy fotóboltban voltam alkalmazott. Azt mondták az ausztráliai magyar ismerőseim, hogy vállaljak munkát ezen a területen, mert itt nem fontos a nyelvtudás. – Volt egy munkavezetőnk, aki az első nap azt mondta: az országban található 22 fajtából mindössze hatféle kígyó él azon a vidéken, és ha megcsíp egy, ne kapálózzunk csak nyugodtan szóljunk a mellettünk dolgozónak és üljünk le, hogy lassabban terjedjen szét a méreg. 

Ezután is szerencséje volt Zsoltnak, mert felfogadta egy vándor vidámpark, ahol eleinte büfésként dolgozott a kisteleki fiatalember. Majd egy monster truck show-ba került és amikor nem volt motoros a halálgömbben, megtanulta a technikát és ő lett az egyik motoros kaszkadőr. 

– Akkoriban még ilyet nem csinált senki Európában, de monster truckot is csak a tévében lehetett látni. Örültem a lehetőségnek, fiatal voltam, tele kalandvággyal. Aztán két év után hazajöttem, majd amikor visszautaztam ismerősökkel Új-Zélandon egy indiai család kivifarmján kezdtünk dolgozni, ahova azért vett fel a főnök, mert hasonlítottam az unokatestévére, mivel a tűző napon úgy lebarnultam, hogy még hindunak is elmentem volna – mesélte nevetve. Ez idő alatt mindent megtanultam a kivitermesztésről. 

A skóciai 16 év után – amikor két lánya is nagyobb lett – feleségével úgy döntöttek, hazaköltöznek. De már nem a Tisza mellé helyezték székhelyüket, hanem Balatonszemesre. – Az első nyár a büfékocsival egy kicsit gyengébb volt, mint amire számított, de bízik benne, hogy a jövő év jobb lesz. Már februárban ki szeretne nyitni. 

Fotó: Németh Levente