Tábor már nincs, a nagyi elfáradt – marad a kockulás és az utca

A nyári szünidőben a gyermekek felügyeletébe besegítenek a nagyszülők, ez lehetne egy idillikus kép Szemere Márta barcsi szociológus szerint, azzal a kiegészítéssel, hogy a vakáció többi részét együtt tölti a család. – Azonban a valóság mást mutat – hívta fel a figyelmet Szemere Márta. – Sok a csellengő, unatkozó diák, aki vagy az utcán keres magának elfoglaltságot, vagy a bezárt lakásban nyomkodja a számítógépet. Egyik verzió sem segíti a gyermek pozitív személyiségfejlődését, sehol egy felnőtt, aki kontrollt jelentene.

Korábban a többgenerációs családmodellben jól működött a kisebbek felügyelete, a testi, lelki ellátása a szociológus szerint. – Kistelepüléseken mindenki ismerte a másikat, így a gyermek nyári szabadságának is voltak felügyelői, segítői – mondta Szemere Márta, majd hozzátette: a veszélyek jelen vannak a világhálón, az utcán, a köztereken, a plázákban. Az egyik probléma az, hogy a közösségi érzést és felelősségvállalást felváltotta az individualista önzés, mondván „nem az én problémám”, „nem az én gyerekem”, „nem érek rá”. A másik gond, hogy sok család nem készíti fel a gyermeket a veszélyekre, így a fiatalok nem ismerik azokat. A közös családi beszélgetések visszaszorultak, a gyermek a szabadságvágyával egyedül marad. Társadalmunk minden résztvevőjének kötelessége figyelni és segíteni a magányos gyermekeket, éppen úgy, ahogy a magányos felnőtteket. Ez elvárható emberi és állampolgári kötelesség lenne – tette hozzá.

Összetett társadalmi probléma Szilágyi István szerint a gyerekek nyári felügyeletének kérdésköre. A Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola főigazgatója úgy véli: manapság nem szívesen utazik el a gyerekek többsége a vidéki rokonokhoz a szünidőben, de oda sem szívesen mennek, ahol nincs internet vagy gyorsétkezde. A nyári napközi pedig már nem tud annyi élményt nyújtani a gyerekeknek, hogy lekösse a figyelmüket a szünetben. Már nem elég, hogy biztosítják az iskola udvarát és a focipályát, nem vágynak szervezett formában tölteni a nyarat a fiatalok. Ezek miatt is több a kulcsos gyerek.

A főigazgató szerint probléma az is, hogy ugyan több értékes program is várja a diákokat a vakációban, sokszor több tábor fut egy időben, majd az elkövetkező hetek lehetőség híján telnek. Jóllehet anyagi forrásra is szükség lenne, hogy élménnyé tehessék a nyári foglalkozásokat. Akár egy-egy mozijeggyel, strandbelépővel, cirkuszjeggyel. Persze sok szülő nem teheti meg, hogy ezzel is támogassa a nyári napközit. Ugyanakkor nagyobb társadalmi, családi összefogással színesebbé válhatna a gyerekek szünideje, ezzel is csökkentve a szülők terheit.

A kulcsos gyerekek több veszélynek vannak kitéve, nagyobb eséllyel próbálják ki például a cigarettát, ám minél kisebb egy település, annál kevésbé érződik ez Szilágyi István szerint. Egy félezer lakosú faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, ott kisebb a veszélye, hogy felelőtlenül viselkedik a kisdiák, hiszen jobban rálátnak a csellengő fiatalokra. De minél nagyobb egy város, annál problémásabb ez. Noha a tízezer lakosú Marcaliban sem jelent még óriási veszélyt, hiszen az emberek többsége ismeri egymást a lakótelepen, az utcákban.

Keresik az újszerűt és a szokatlant a gyerekek

Mátraházi Tibor iskolapszichológus tizenkét somogyi település intézményeit látogatja a tanév során. A szakember úgy véli: ha a szülő és a fiatal között nincs megfelelő kapcsolat és hiányoznak bizonyos viselkedésminták, mely a szülő jelenléte nélkül is megvédi a gyereket, akkor a fiatal még nagyobb veszélynek van kitéve a szünidőben. A kisebbek a nagyobbakat utánozzák, keresik a szokatlant és az újszerűt, amit a szülői kontroll egyébként nem enged. Ezért is fordulhat elő, hogy nagyobb eséllyel kóstolják meg ilyenkor az alkoholt vagy a cigarettát. Az iskolapszichológus szerint az internet kielégíti a fiatalok ingeréhségét, ezért is időznek hosszan a számítógép előtt.