Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a csillagok fényességét

Fekete István Göllében született 1900. január 25-én, Fekete Árpád és Sipos Anna első gyermekeként. Életének a legfogékonyabb korszakát töltötte a somogyi faluban. Ott került kapcsolatba a természet növényeivel, állataival és a település egyszerű, de értékes parasztembereivel, akik egy életen át meghatározták későbbi életét, így írói munkásságát is. Sajnos ott szembesült a halál tényével is, hiszen két kistestvérét, Antalt és Erzsébetet korán elveszítette. De legkedvesebb pajtása, Puska Péter is elhagyta, aki 8 éves korában tüdőbajban hunyt el.

Az elemi iskolát Göllében kezdte el, majd Kaposvárra költöztek és 1910-től ott folytatta tanulmányait. 1918-ban hadiérettségit tett, majd bevonultatták katonának. Mint katona 1923-ban kezdte el a Gazdasági Akadémiát Debrecenben, majd 1925-ben átkérette magát Óvárra, ahol 1926-ban fejezte be tanulmányait. Nyolcévi katonáskodás után végleg leszerelt és Bakócára került Mailáth grófhoz segédtisztnek. Ott ismerte meg későbbi feleségét, Piller Edithet, az ottani körorvos leányát, akit 1929. december 12-én vette feleségül. Ajkán születtek gyermekeik, 1930-ban Edit, 1932-ben István. Írói munkássága is ott bontakozott ki. A koppányi aga testamentuma c. történelmi regényével „futott be”, melyet 1936-ban írt a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatára. Két évvel később pedig a Zsellérek című regényéért megkapta az Egyetemi Nyomda nagydíját. Közben a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők közölte elbeszéléseit, illetve Kittenberger Kálmán vadászlapja, a Nimród hozta le vadásztörténeteit. 1942-re már befutott magyar írónak számított.

Mint a Kisfaludy Társaság tagja 1942-ben hagyta el családjával együtt Ajkát és a fővárosba költöztek. Budapesten a Földművelési Minisztériumban dolgozott 1948-ig, ekkor ugyanis a kommunista hatalom emberei eltávolították a minisztériumból elsősorban a Zsellérek című könyve miatt, melyben megírta, hogy Ajkán és környékén milyen kegyetlenségeket követtek el 1919-ben a vöröskatonák. A másik ok vallásos szellemisége és mély istenhite volt. Az ÁVH- emberei megverték, bal szemére megvakult, az 50-es években mellőzték.

Később az állat és ifjúsági regényei hoztak számára új sikereket. Sokan, tévesen, ifjúsági írónak tartják, pedig írt regényeket, színdarabokat, film­forgatókönyveket, tudományos munkákat és tankönyvet is. Ezenkívül 168 verséről is tudunk, melyet az ajkai Irodalmi Társaság meg is jelentetett. Összesen 47 könyve jelent meg eddig 11 nyelven. 2013-ban adták el itthon a tizmilliomodik kötetét, külföldön ez a szám másfélmillióra tehető. Nincs másik XX. századi magyar író, akinek ennyi könyve jelent volna meg, irodalomtörténészeink pedig állítják, Jókai után a legnépszerűbb magyar író, ám Jókai a XIX. században élt és alkotott. Abban az időben sokkal többet olvastak az emberek, sokkal több könyvet is adtak ki, és nem volt rádió, televízió és természetesen internet sem.

Takáts Gyula 1984-ben a volt lakóházukon elhelyezett emléktábla avatásakor a következőket mondta munkásságáról: „Könyveiből a külföld a magyar tájat és embert, a magyar pedig a hazát ismeri meg. A legnemesebb honismereti mozgalom az övé! Egyéni utakon járó magyar író, aki jelentős műveket hagyott hátra. Könyveiből harmónia és tiszta egyszerű bölcsesség árad-sugárzik. Hitének mélysége vitte közel az elemekhez és az emberekhez. Szeretete egyetemes. Ahol magyarok élnek, írásait mint a hazához vezető kalauzt igénylik. Emigrációnk levelezése és hírei is erről vallanak. Ifjúságunk körében a nagy költészet, és a líra befogadására is előkészítő a Fekete István-i mű.”

Az elmúlt 50 év alatt mintegy 30 általános iskola, óvoda és számtalan vadásztársaság vette fel Fekete István nevét. Több tucatnyi emléktábla, dombormű és szobor hirdeti emlékét falvainkban és városainkban. Tizenhét Fekete István-emlékhelyet tartunk számon, ennyi emlékszobával, múzeummal egy magyar írónk sem büszkélkedhet. Legutóbb Zircen avattak egy domborművet emlékére és tiszteletére.

2015-ben ezek a tények feljogosítottak arra, hogy a Somogy és Tolna Megyei Értéktár Bizottságokkal közösen felterjesszék a Magyar Hungarikum Bizottsághoz. Sajnos döntés még nem született, ám az idei kettős évforduló és az a tény, hogy 25 éves lesz a dombóvári emlékhely jó apropó lehetne, hogy munkássága Magyar Hungarikum lehessen.

Kanyar József, a Honismereti Szövetség egykori elnöke a göllei szobor avatásán 1999-ben azt mondta: „A falu tanítója volt az édesapja. A nemzet fia pedig a szépen beszélő magyar író, akinek már kapcsos díszkötésbe kellene kötni írásainak minden sorát, szépségét és szülőföld szeretetét, hogy megőrződjék, mint az imádságos könyvbe préselt szagos menta.”

Felesége és Bogáncs mellett nyugszik

Sajnos már félszáz éve annak is, hogy nem lehet közöttünk Fekete István. 1970. június 23-án hajnali fél háromkor érte a szívroham. 2004-ig feleségével és Bogáncs kutyával együtt a Farkasréti Temetőben pihent. 2004. augusztus 14-én a göllei temetőben, mintegy két és félezer ember jelenlétében temették újra őket. A gyászmisét Balás Béla kaposvári megyés püspök celebrálta. Jókai Anna az akkori Kegyeleti Bizottság és az Írószövetség nevében a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat.” – Fekete István írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. „Erre biztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét. Nyugodjanak békében csontjai, de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan!”

Fekete István népszerűsége a mai napig töretlen. Sírjukon mindig van friss virág, koszorú, vagy mécses. Felesége, Piller Edith elmondása szerint „Gölle volt számára a világon az egyetlen hely, ahol igazán otthon érezte magát.”

Most végleg ott pihen kistestvérei mellett a göllei egyszerű parasztemberek és volt pajtásai gyűrűjében. Göllében született és végül oda tért vissza, most pedig ott alussza örök álmát a Szent Vendel kápolna tövében.