Somogyi szakembert választottak a növényorvosi kamara hazai elnökévé

Labant Attila szerint a növényorvosok többféle szorításban kénytelenek működni.

Kovács Gábor

– Próféta lett a saját hazájában?

– A fővárosban születtem, és Csornán nőttem fel, az egyetem alatt találkoztam a feleségemmel, aki tősgyökeres kaposvári. Az egyetem végeztével döntenünk kellett, hol telepszünk le. Mondták rám, hogy bolond vagyok, ha lejövök délre, de ennél jobb döntést még nem hoztam, mert imádom a somogyi tájat és az embereket.

– Melyik egyetemen? Látom, hogy most elgondolkodott.

– A keszthelyi Georgikonon agrárkémikus-agrármérnökként végeztünk, ott kezdtük a növényvédelmi tanulmányainkat. Utána tanultam Gödöllőn növénygenetikusnak és talajtani szakmérnöknek, és némi csavarral elvégeztem a jogot Pécsen. Majd a kertészeti egyetemen lettem biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, és pont egy hete iratkoztam be Mosonmagyaróvárra precíziós gazdálkodási szakmérnök szakra. Hétéves korom óta folyamatosan tanulok.

– Miért pont erre a szakra volt kíváncsi legutóbb?

– Ebbe az irányba mozdul az egész agrárium. A lényeg, hogy ne egy gazdaságot, egy adott táblát kezeljünk egyben, hanem a táblákon belül is különítsünk el részeket. Így csökkenteni tudjuk a kijuttatott növényvédő szerek és műtrágyák mennyiségét, főleg Somogyban, ahol változatos térségek vannak. Ha helyspecifikusan gazdálkodunk, az gazdaságilag és ökológiailag is jó.

– Honnan jött a mezőgazdasági irányultság?

– Ezt nem fogja leírni, de kamaszként földhöz vágtam a pályaválasztási tanácsadót, és a kertész szaknál nyílt ki. A szüleim a földhivatalban, majd állami gazdaságban dolgoztak, ahol a nyaraimat töltöttem. Olyan rossz eredménnyel fejeztem be az általános iskolát, hogy ma is dugdosom a bizonyítványomat a gyerekeim elől. Csak a kertészeti szakmunkásképzőbe vettek fel. Azonban ott láttam, hogy amit tanulok, azt rögtön tudom hasznosítani az otthoni gyümölcsösünkben. Megéreztem, hogy megéri tanulni. Átvettek első év végén a szakközépiskolába, és onnantól nem volt megállás.

– Közrejátszott a sok tanulás abban, hogy elnyerte az új pozícióját?

– Feltétlenül. 2002-től a kormányhivatalnál dolgoztam, a növény- és talajvédelmi igazgatóságra kerültem, ahol térinformatikusként és talajvédelmi felügyelőként működtem, majd 2010-től talajvédelmi és agrár-környezetgazdálkodási osztályvezetőnek neveztek ki. A jogi tanulmányaim kapcsán kerültem kapcsolatba a növényorvosi kamarával, mert minden évben tartottam nekik tájékoztatót az aktuális jogszabályváltozásokról. 2015-ben hosszas gondolkodás után a családi céget választottam a hivatal helyett. Államigazgatási gyakorlattal és jogi végzettséggel hathatósan tudtam a tagok érdekeit képviselni, ezért a kamara somogyi elnökévé választottak. A második ciklusomat töltöm. Amikor országos szinten tisztújításra került sor, rám esett a választás. A növényorvosi kamara 20 éve jött létre Magyarországon. A növényorvos a növény egészségét garantálja, és az élelmiszer-biztonságra is figyel, de ezt óriási társadalmi ellenszélben kell tennünk. Nehéz megértetni, hogy mi nem akarunk megmérgezni senkit. Óriási szaktudás van minden növényvédelmi döntés mögött. A tudásunkat folyamatosan meg kell újítani.

– Az unió előírja, hogy szorítsuk vissza a kemikáliákat, hogyan lehet ennek megfelelni?

– Nagyon nehezen, a következő ciklusban ez lesz az egyik legfontosabb feladatom. A növényorvosi szakma többfelől van szorításban. A klímaváltozást a saját bőrünkön érezzük, de ez semmi ahhoz képest, ahol a számok alapján tartunk. Sokkal kevesebb vízzel kell gazdálkodni, mert a csapadék nem olyan elosztásban és mennyiségben jön, ahogy megszoktuk, és ehhez a talajművelésnek alkalmazkodnia kell. A technológiai átállás azonban olyan növényvédelmi problémákat vet fel, amire nincs minden gazdálkodó felkészülve. Másrészt a klímaváltozás miatt folyamatosan új károsítók jelennek meg. A mezőgazdaságot az egyik legfőbb szennyezőnek tartják, ezért óriási társadalmi nyomás van a szakmánkon, és ez tőlünk nyugatabbra még erősebb. Alapvető feladat, hogy megértessük az emberekkel, a növényorvosnak a termésbiztonság nem fontosabb az élelmiszer-biztonságnál! Minden élelmiszer a termőföldön kezdi a pályafutását, ezért fontos az egészséges termőföld és növényorvosi kontroll. Egyre több anyagot kiáltanak ki veszélyesnek. Ha bebizonyosodik róluk, hogy károsak, akkor ez jogos, de kicsit átestünk a ló túloldalára. Ha sok hatóanyag kiesik, akkor több növényegészségügyi problémára nem tudunk hathatós választ adni, s könnyebben alakul ki rezisztencia a károsítókban.

Slágertéma a drónok alkalmazása

Óriási technológiai váltás küszöbén állunk, hangsúlyozta Labant Attila. A monitoring drónok használata tavaly óta jóval egyszerűbb. Ő is naponta használja értékelésre, mert a magasból részletgazdag felvételeket lehet készíteni. A vonatkozó jogszabályok megalkotása és az európai joggal történő harmonizációja után a permeteződrónok bevezetése lesz az egyik első feladat, ami a növényorvosok előtt áll. Szerinte a saját kutatásokat ösztönözni kellene, de a kamara anyagi lehetőségei végesek. A finanszírozásra olyan forrást kell találni, ami még az elfogultság gyanúját sem veti fel, hiszen az eredmények függetlensége és megkérdőjelezhetetlensége a legfontosabb.

Kutatásfejlesztők
Labant Attilának három gyermeke van, fia 16, lánya 14 éves, a legkisebb 10 éves. Még nem tudni, követik-e a hagyományokat, mert a felesége és annak szülei is növényorvosok voltak. Kaposfüreden laknak, és családi vállalkozást működtetnek, 9 embernek adnak munkát, mezőgazdasági kutatásfejlesztéssel foglalkoznak.

Fotó: Muzslay Péter