Polihisztorok…

Az eddig is köztudott volt: a focihoz és a pedagógiához mindenki ért kis hazánkban, ám mára az is bebizonyosodott: a polihisztorok országa lettünk. Elég, ha vetünk egy pillantást a közösségi médiára, ahol régóta trend az észosztás. Nem beszélve a trágár kommentekről, merthogy úgy gondolják az online kommunikációra rákattant használók: ha szükséges, ha nem, majd ők kiosztják a politikust, a tanárt, a művészt, az influenszert, a szomszédot. Merthogy a megmondóemberek korát éljük. Némelyeket az sem zavar, hogy közvetlen környezete is tanúja a véleménynyilvánításának. Így volt ez az egyik helyi járatos buszon is a minap. A középkorú nő okostelefonján harsányan márki-zayozott, botkázott, gyurcsányozott, viktorozott, s arra is rákérdezett a vonal túloldalán lévőtől, megkapta-e a 100 ezer forintos fizetéskiegészítést. Cseppet sem zavarta, hogy a körülötte ülőknek-állóknak mindehhez semmi közük. 
Csütörtökön reggel ugyanezen a járaton a pedagógusokat szidta az egyik kedves utas, mondván, mit akarnak „ezek”, hiszen szabad az egész nyaruk. Ráadásul egy tanár állt mellette, aki okosabbnak tartotta, ha csöndben marad, pedig elmondhatta volna, hogy mily nagy mértékű a szülői felelősségre vonás, a kamaszok cinizmusa, szemtelensége… 
Ítélkezni, kioktatni a legkönnyebb. Főleg a sötétben élőknek, a felszínről tájékozódóknak, az önjelölt szakértőknek, akiknek szent meggyőződésük: ők fújják a passzátszelet, s nélkülük a világ kereke is megállna. Alig várom a jövő héten kezdődő nagyböjtöt, ami kijózaníthat valamennyiünket. Én a szóböjtre esküszöm, nehogy botcsinálta polihisztornak tartson bárki is.