Ár, apály

Így teszi az érdeklődők számára átláthatóvá, mit, hol és mennyiért vehetünk meg. Ha most az a közhely ugrik be elsőre, hogy „nincs új a nap alatt”, azért sem lehet hibáztatni senkit. Hiszen kinek ne lett volna legalább egy nagyanyja, vagy idősebb rokona, aki a most digitálissá varázsolt szelekciós folyamatokat mesterien űzte és delegálta a papát a megfelelő üzletbe. 
A hagyományos módszer természetesen több paramétert kezelt, és több változóval számolt. Nagyanyám például nem csak a közelben fellelhető üzletek teljes termékskáláját leltározta fel a reklámújságok alapján. Tökéletesen képben volt a piaci árakkal és a szülőfalujában éppen beérő termények pontos ársávjaival is. Ez utóbbi dolgokat a féltő gonddal ápolt pletyicsatornáján kapta mindig, és adta is tovább legjobb tudása szerint. Egy-egy olcsóbb tojás, vagy akciós paprika mindig villogott a képzeletbeli radarképernyőjén. Mindegy hol adták, amíg nagyapám élt, a benzin az ő tárcáját terhelte, így azzal nem kellett foglalkozni. A morgását az ide-oda menésért meg már régen megszokta. És micsoda dicsőség volt aztán elmesélni a barátnőknek, hogy töredékáron jutott valamihez, amit ők persze nem tudtak annyiért beszerezni! 
Az új, digitális rendszer sem a nagymamákat akarja leváltani. Sokkal inkább a megszokás ellen harcol. Azért, hogy ne menjünk mindig csak egy boltba vásárolni, pusztán azért, mert mindig ott szoktunk. Legyünk tudatos fogyasztók, legyen eszünk és lehetőségünk spórolni. Hogy olyanok lehessünk egyszer, mint nagyszüleink.