Qais útra kelt

Qais útnak indult, s mára talán el is jutott Gházába. A barátságos fiatalember Jemenben született, Pécsen tanult, majd Somogyba költözött, ahol öt éven át a PTE Kaposvári Képzési Központ hallgatója volt. Diplomaszerzés után is Magyarországon maradt, kórházi röntgenesként dolgozik. Megszerette az országot, őt is megszerették sokan. Szülőföldjén régóta nem járt, csak egyszer tett kivételt: amikor a leánytestvére férjhez ment. Még akkor is itt maradt inkább, amikor a pandémia miatt hazaküldték a külföldi diákokat. 
Most válaszút elé került, amiben képtelenség helyes döntést hozni. Az öccse az indulatoktól forrongó Gházában volt, ahova az izraeliek bevonultak, hogy megsemmisítsék a Hamász terrorcselekményekhez használt bázisait. A palesztinok szent helyei is veszélybe kerültek, hiszen bennük, alattuk is voltak Hamasz állások, katonai létesítmények, így ezeket is támadták a katonák. A tűzharcban sok ártatlan civil is az életét vesztette. Az áldozatok között ott van Qais öccse is. 

Menni vagy maradni, ennél rettenetesebb választás nem sok van egy ember életében. Útra keljen testvére temetésére vagy maradjon a biztonságos, választott lakhelyen? A szívére vagy az eszére hallgasson? Természetes, hogy szeretne végső búcsút venni szeretett testvérétől, ugyanakkor azt is jól tudja: ha elmegy, valószínűleg nem fogja már többé látni Magyarországot. Ahol hivatást, barátokat, új életet talált. 
Qais útnak indult és a sorsa azzal szembesít bennünket: ne legyenek illúzióink, még a távol zajló háborúk is túl közel vannak hozzánk.