Elszálló remények

Maradjunk szigorúan a tényeknél. A számunkra lehető legrosszabbul alakult forgatókönyv szerint zárult a férfi röplabda Extraliga alapszakaszának záró köre. Sokáig ragaszkodtunk a második helyhez, aztán – miután előbb hazai pályán a Debrecentől, majd rá egy hétre Kazincbarcikán is simán kikaptunk – végül csak az ötödik helyen zártunk. Utoljára 33 évvel ezelőtt, egészen pontosan 1990-ben volt rá példa, hogy csak ötödikként fordulhattunk. 
A legnagyobb probléma, hogy mi hoztuk össze saját magunknak a galibát. A debrecenieket mindenképpen illet volna hazai pályán legyőzni. Ez nem jött össze, így aztán eleve egy vert sereg kelt útra Kazincbarcikára, ahol csak a szettek elején tudtunk partiban lenni. Utána már semmi esélyt nem hagyott a Vegyész. 
Sokan emlékszünk még rá – hiszen nem volt olyan nagyon régen –, amikor a Fino-Kaposvár volt Magyarország első számú férfi röplabdacsapata. Volt, hogy éveken át veretlenül meneteltek. Akkoriban az volt a szenzáció, ha akadt olyan csapat, amely játszmát tudott rabolni a kaposváriaktól. Változnak az idők. Ma már ott tartunk, hogy az meglepetésszámba menne, ha a Pénzügyőrtől vagy a Kazincbarcikától szettet tudnánk lopni. 
Bő két hét múlva újra a Vegyésszel találkozunk, ám ezúttal a Magyar Kupa döntőjébe jutás a cél. Tavaly nyáron a bajnoki rajt előtt azt mondták a klub vezetői, hogy nem lehet más céljuk, mint a bajnoki- és kupadöntő. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nagyon félek attól, hogy ez csupán álom marad. Ha csak nem történik valamilyen gyökeres változás, akkor gyaníthatóan ennyivel kell majd beérnünk. Ez pedig édeskevés egy rekordbajnoktól...