Szabó Károly egész élete a művészetről szól

Hosszú ideig csupán útkeresőnek érezte magát, ám napjainkban már munkája lett a hobbija. Legutóbb Balatonlellén nyílt kiállítása, ott beszélgettünk a művésszel.

Édesanyja vérvonalának minden generációjában volt alkotó, művészi beállítottságú felmenője, így nem véletlen, hogy még nem járt óvodába sem, de már rajzolt, festett. – Soha nem volt ez tudatos, inkább ösztönösen éreztem, hogy nekem ez fontos. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egyszer ezért még fizetnek is nekem – mondta Szabó Károly. – Az általános iskola felső tagozatában és középiskolában inkább a programozás és a természettudományok vonzottak, amelyek épp az agy ellentétes pólusát mozgatják meg, mint a rajzolás – mondta az alkotó. – Mindent elolvastam a csillagászattal és az ezotériával kapcsolatosan. A magamba szívott rengeteg információt az agyam úgy alakítja át, ahogy később az alkotásaimon megjelenik. Mondhatnám, hogy a kép szinte megrajzolja önmagát, nekem csupán közvetítenem kell, hogy a lapra kerüljön.

Szabó Károly azt is elárulta: vannak ihletmentes képei is, amelyeket inkább kísérletezésképpen hoz létre pasztellkrétával. Édesanyja képkeretező műhelyében talált rá arra a bársonybevonatos kartonpapírra is, amely a legmegfelelőbb alapot nyújtja ehhez a technikához. A pasztell ugyanis kevésbé kenődik el rajta, mint más felületeken.

– Öt éve kezdtem pasztell­krétával dolgozni – tette hozzá. – Előtte inkább grafittal rajzoltam, az árnyékolás és a létrehozható térhatás érdekelt inkább. A gimnáziumban és az egyetemen végig grafittal rajzoltam.

Hosszú idő, kanyargós út vezette odáig, hogy megtalálja önmagát és azt az egyedülálló technikát, amellyel ámulatba ejtő képeket rajzol. A be nem fejezett egyetemi tanulmányai és egy koktélbár több évtizedig tartó vezetése után érzett rá arra, mi az, amire igazán szüksége van. Több évig tartott, míg a korábbi grafitrajzoktól a színes pasztellképekig eljutott.

– A bársonypapírra is eleinte fekete-fehérben dolgoztam, majd rájöttem: ki is lehetne színezni. Először egy vázlatot készítek, ami olyan, mint egy kifestőkönyv lapja. A maszatolás elkerülése miatt a bal felső sarokból kezdem kidolgozni, így már a félig kész mű is érdekes látvány.

Első kiállítására 2017-ben kapott meghívást a Takáts Gyula Megyei Könyvtárból. Novembertől márciusig csak erre a tárlatra készült, s rettenetesen kíváncsi volt, hogy mennyire tetszik majd a közönségnek a munkája. – Akkor úgy gondoltam, hogy még ha nem is értékelik nagyra a rajzaimat, akkor is megérte a bele fektetett munka, mert lényeges az utazás is, amit alkotás közben teszek. A hab a tortán, hogy az első kiállításom a vártnál is nagyobb sikert hozott. Két év alatt immáron a hatodik helyszínen mutatkozik be, néhány napja a balatonlellei Pócz Pincészet falait díszítik a képei.

Újabb generáció kezében a családi alkotás művészete

Szabó Károly háromgyermekes édesapa, akinek gyermekei is örökölték kézügyességét. Nagylánya ősztől a kaposvári iparművészeti szakközépiskolában folytatja tanulmányait. Középső gyermeke is kedvet érez a rajzoláshoz és tárgyak tervezéséhez. A legfiatalabbnak pedig a kézügyessége és a technikai érzéke fejlett, a szerelésben jeleskedik. – Magam is sokat és szívesen szereltem gyerekkoromban, szívesen mentem volna ebbe az irányba, de a szüleim hatására inkább a gimnáziumot választottam – tette hozzá a pasztell­krétával alkotó művész.