Mindig az igazságért verselt Orfeusz Pannoniában

A Somogyhoz, a Búvópatakhoz ezer szállal kötődő, tapolcai születésű szerző a somogyaszalói parasztházból induló tanár, író, költő, műfordító életművét vette nagyító alá – rávilágítva arra, miként lehet kalodába zárva (is) gazdag életművet hagyni az utókorra. A fogékony olvasó előtt – üdvözölve a szerző, a kiadó és a tipográfus barát, Barabás Ferenc szándékát – pazar panoráma tárul fel, s így eljuthat a méltatlanul háttérbe szorított, a Táncsics gimnázium „régi” könyvtárában „megtűrt”, européer gondolkodású néhai tanárember irodalmi, erkölcsi üzenete a címzettekhez.

Németh István Péter nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy tanulmányaival közelünkbe hozza az egykor hallgatásra ítélt, majd Kaposvár díszpolgárává lett kiváló irodalmárt, kinek életét végigkísérte a sebzettség, a mellőzöttség, s hiába volt ismertebb Görög- és Olaszhonban és szerte a nagyvilágban, idehaza kevés tisztelője akadt. Pedig nem akart mást, csak azt, hogy az igazságot képviselve, verseivel, replikáival, javaslataival erősítse az ember „szépbe szőtt hitét”. Légyen szó a Világirodalmi Lexikon köteteinek szócikkeiről, görög írók, költők műveinek magyarosításáról, tanításról az Eötvös Kollégiumban, a Balaton Akadémián, és előadások, író-olvasó találkozók szereplőjéről.

A Pannon-tengerről írott látomásokról, a Metszéspontok józanságáról, az Orákulumok helyszíneiről. Arról a nagyívű szellemi hagyatékról, melynek alfája és ómegája Somogyaszaló, az otthonról hozott örök igazodási pont. S az a nyakas kálomistaság, az az életformáló evangéliumi igazság és tetterő, mely örökre belé íródott. A szerző nem véletlenül nyomatékosítja: Papp Árpád nem volt dacosabb Adynál, örökségével arányosan és szépen bánt. Az ezer arc egy álarc mögött című kötete éppúgy ezt sejteti, mint a halála előtt megjelentetett Szívgyökér. Testamentuma itt is ott is kimondatott: „… a költészet meghalt, éljen a költészet soká, / ijesztő szemmel, bivalyerővel, / menjetek elébe, különben nélkületek zajlik le a Forradalom...”

Kitárt ajtószárny

Németh István Péter – a hagyaték elemzése, értelmezése kapcsán – szélesre tárja a kortárs magyar és virágirodalom ajtaját – nemet mondva a pusztulásnak. A líra és a próza nagytermében Berzsenyinek, Takáts Gyulának, Babitsnak, Kosztolányinak és Weöresnek éppúgy van hely, mint Nagy Gáspárnak, Nagy Lászlónak, Tandorinak, Illyésnek, Csoórinak, Fekete Gyulának. A szerző alázattal közelít e különleges, fotókkal illusztrált életműhöz.