A tengernél tud igazán pihenni, de a Balaton az örök szerelme

Ha a Balaton és a gyerekkora egyszerre kerül szóba, Ákosnak azonnal Zamárdi jut eszébe, tudtuk meg a Kossuth-díjas művésztől Siófokon, ahol koncertjén egy metszetet kaphattunk több évtized ismert dalaiból és új szerzeményeiből, amelyeket korosztálytól függetlenül egy emberként énekelt és ugrált végig a közönség.

– Szüleim a statisztikai hivatalban dolgoztak, és a cégnek volt egy gyerektábora Zamárdiban, ahová a dolgozók 10–14 éves korú gyermekei mehettek – mondta. – Ott az évek során összejött egy komoly baráti társaság, évről évre mindig ugyanabba a turnusba kértük magunkat. Emeletes ágyon aludtunk, kis MK27-es magnóval kabaréjeleneteket rögzítettünk, asztalitenisz-mérkőzéseket vívtunk: még parkettával is tudok lecsapni. Amikor betöltöttük a tizennégyet és ezzel kiöregedtünk, utoljára még egyszer bekönyörögtük magunkat. Még katonakoromból is találtam olyan levelet, amit ebből a társaságból írt valaki – emlékezett vissza gyermekkora aktív nyaraira Ákos, de azt mondja, a Balaton végigkíséri felnőtt éveit is: az északi parton van hétvégi házunk. Bevallom, oda ritkán jutok el, bár nagyon szeretem. Általában a családom tartózkodik ott, mert nyáron vagy turnézom, vagy lemezt készítek. Többnyire hétvégén tudom meglátogatni a feleségemet és a gyerekeket, ők nagyon szeretnek ott lenni. Nagyfiam 23 éves, és van három lányom is, akik 19, 16 és 11 esztendősek. Szülőként most értünk abba a korba, hogy a gyerekeink hozzák magukkal a barátokat, barátnőket, néha már önállóan is lemennek a vityillóba, hogy ott töltsenek hosszú hétvégéket – mesélte a családapa, aki hiába a nyaraló, a strandon nem tud felhőtlenül kikapcsolódni, nyáron még felismerhetőbb, nem tud elbújni a kíváncsi tekintetek elől.

– Talán csak egyszer mentem le a strandra, de alig léptem be a területre, már hallom is, hogy „Kovács honvéd!” Egykori kiképzőtisztem üdvözölt, aki annak idején a festői Savaria helyőrségben gondoskodott arról, hogy a katonák ne tétlenkedjenek – mesélte a Kossuth-díjas művész, aki ezért általában a tengerparton leli meg a nyaralás nyugalmát. Ha viszont a vityillójában tartózkodik, nem unatkozik, amíg a többiek strandolnak.

– Rögtön az elején kineveztem az egyik szobát stúdiónak, saját kezűleg hangszigeteltem kőzetgyapottal – mondta. – Akkoriban még nem a szoftverek domináltak, a szintiket, gitárokat felraktam egy teherautóra, és egy romantikus őszi hétvégén letelepítettem mindent a Balatonra, hogy nagy magányomban dalokat írjak. Az eső abban a pillanatban kezdett szakadni, amikor végre nekiláttam volna a munkának, és heteken át megállás nélkül esett. Egyetlen épeszű gondolatot sem sikerült rögzíteni – mondta el a hétvégi ház kapcsán, ahonnan a tanúhegyekre, a Balatonra, a déli part Boglárjára, a Szent György-hegyre, a Gulácsra nyílik páratlanul szép kilátás. – Olyan, mint egy aktkép – mesélte. – Magyarország egyik legszebb tája tárulkozik ki az ember előtt.

A hosszú évek során, számtalan balatoni esemény adott már ihletet dalaihoz: – 99-ben, amikor Marcikám öt hónapos volt, éppen a Tarzan műfordításait írtam a Balcsin – emlékezett vissza. – Bár ő most már a Corvinusra jár, akkor sokat segített, hogy bele tudtam élni magam a „Gyermekember” és a többi szerzemény szövegébe.

Az elmúlt időszak a kényszerű koncertszünet ellenére rengeteg feladatot tartogatott számára. Egy pillanatra sem állt meg az alkotói folyamat. – Annyit dolgoztam, mintha nem is lett volna szobafogság – mondta. – Fontos volt, hogy ebben a helyzetben se veszítsük el a kapcsolatot a közönséggel. Tizenegy teljes hosszúságú, korábban csak kiadványokon elérhető koncertfilmet tettünk közzé teljes hosszúságban ingyenesen szerdánként. Szombatonként jelentek meg azok az adások, amelyeket kifejezetten a különleges helyzetre reagálva készítettünk három hónapon át. Ezek között voltak verses műsorok, mint a Trianon100 vagy a Nagyszombat, közös muzsikálás a zenészbarátokkal, beszélgetés nagylányommal a dalszövegekről, de a legkedvesebb novelláimat is felolvastam. A sorozat végén egy saját írást is bátorkodtam közreadni. Mindezt nagyon jól fogadták az emberek ebben a szűkös, korlátos helyzetben. A „koncertszerdákon” együtt néztem a filmeket az érdeklődőkkel, közben a csevegőablakban beszélgettünk. Még soha nem jártam Ákos-koncerten közönségként, különösen úgy nem, hogy közben csevegni tudjak az érdeklődőkkel – mesélte mosolyogva.

Ismét bakeliten forog a Még közelebb

Ákos két kisfilmhez is komponált zenét, ezek a Trianon-évfordulóra jelentek meg. – Megírtam és meg is rendeztem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus imázsfilmjét – vette számba munkáit. – Elkészítettük a 2019-es dupla Aréna koncertfelvételét, ebből egy DVD született, de mozivetítést is tartottunk belőle. Aztán karácsonyra elkészült az Aranyszárnyú angyal című, XV. századi francia dal három feldolgozása. Közben írtunk és rögzítettünk egy új dalt, „Fel a szívekkel!” a címe. A Nagy Feró munkássága előtt tisztelgő dupla albumra én is készítettem egy feldolgozást: a Jerikó az év eleje óta elérhető a videómegosztókon. Ha minden jól megy, a tavalyra tervezett nagykoncertet 2021. december 11-én pótolhatjuk az Arénában. Idén tizenöt éves a Még közelebb című lemezem. Napra pontosan a 15. évfordulóra kiadjuk bakeliten is.

Ősztől kisjátékfilmet is forgat majd

– Régebben, amikor kölcsönhangszerekkel és kölcsönbőrkabátokban léptünk fel, tíztől hatig állt rendelkezésre a stúdió, addig kellett ihletetten működni – emlékezett vissza Ákos. – Jó iskola volt, megtanított a koncentrált munkára. Saját munkahelyen viszont teljesen más szabadságfokkal lehet dolgozni. Itt én lehetek a kábelesfiú, a hangmérnök, a komponista, az előadó és a producer is. Az ilyesmi nem mindenkinek szerez örömöt, de én nagyon élvezem – osztotta meg velünk gondolatait Ákos, aki az elkövetkezendő időszakban minden hétvégén fellép, és azt várja, hogy végre valóban találkozhasson a közönségével. Az országjáró turné során Erdély, Budapest, Aliga, Szeged, Tokaj és Győr is várja, ősszel pedig megjelenhet a novelláskötete, és belekezdhet élete első kisjátékfilmjének forgatási munkáiba is.

Fotó: likebalaton/Mészáros Annarózsa