Összeadták szeretett rajztanáruk festményeit a kiállításra

A legutóbbi öregdiák találkozón határozták el, hogy felhívják a figyelmet Lóránt János Demeter munkásságra, aki a 85. születésnapján életmű díjat kapott a Magyar Festészet Napján. Műgyűjtőktől, és az első képei vásárlóitól szedték össze azt a 40 festményt, ami a kiállítás anyagát adta. A békésszentandrási szülőhelyén elő művész egy csomagban mini akvarelleket küldött a tárlatra Fekete Mátyásnak és Czóbel Mariann iparművésznek, a kiállítás szervezőinek. Soha így kiállítás még nem állt össze, mondta megnyitón Lőrincz Sándor, a Somogy Vármegyei Kormányhivatal galériájának vezetője. 

Az idén 120 éves lett az Anna iskola épülete, ahol a tantermekben még vaskályhák álltak, emlékezett az egykori diák, Fekete Mátyás, aki 1956-ban volt első osztályos. Lóránt János Demeter 1959-től 66-ig óta dolgozott Kaposváron rajztanárként. A később Munkácsy-díjjal kitüntetett festő első képeinek vásárlói a tantestület tagjai voltak, köztük Géger Melinda művészettörténész édesanyja. 

A művész életében fontos volt, de a somogyi festészet történetére is nagy hatást tett az a néhány év, amíg Kaposváron élt, mert ekkor olyan alkotókra hatott, mint Ruisz György vagy Csiszár Elek, mondta Géger Melinda. Végül Lóránt azért távozott, mert nem kapott műteremlakást, és a 70-es években ezután épültek műtermek a Donnerben. A korai műveiben drámai módon jelenítette meg a vidéki tájat és a hozzá kapcsolódó, magányos embert, egy küzdelmes, archaikus világot. Komor hangvételű, absztrakcióba hajló figurái leegyszerűsítették a formákat. A rendszerváltás után azonban megváltozott a festő világa, a késői képei tele vannak lírai groteszkkel, abszurdba hajló létállapotokkal. A földből élő ember drámája helyett egyfajta finom szkepszissel tekint a valóságra.