Nagyot ment tavasszal a Balatonlelle SE együttese

A nagy fordulatokkal tarkított és a koronavírus-járvány által befolyásolt 2020/2021-es szezon sok érdekességgel és kiváló teljesítményekkel is szolgált, ezekből szemezgettünk az alábbi összeállításban.

A legnagyobb menetelés egyértelműen a Balatonlelle csapatához fűződik, a pontvadászat második felében tizenhárom mérkőzésen lépett pályára Keszei Ferenc mester együttese, s mindössze négy pontot hullajtott el, a Kadarkút és a Toponár ellen játszottak döntetlent. Még az sem zökkentette ki a jó formájából a tóparti alakulatot, hogy májusban szerda-szombat ritmusban kellett pályára lépniük. Igaz, volt olyan ellenfele, mely a vírus miatt nem tudott kiállni ellene, illetve akadt olyan is, mely a második fél­időre már nem jött ki. De ez semmit sem von le a teljesítményükből, hiszen nagyot kellett menniük ahhoz, hogy végül négy pontos előnnyel nyerjék meg a bajnokságot.

A szezon meglepetéscsapata egyértelműen a Bérdi József edző vezette Segesd SE volt, az előző (csonka)bajnokságban a tizenharmadik, az azt megelőzőt pedig az utolsó helyen zárták. Ebben az idényben aztán robbantottak, s nemcsak a biztos bentmaradást harcolták ki, hanem odaértek a tizenegyedik helyre. Egyik meccsen sem feltartott kézzel léptek pályára, s több nagy skalpot is begyűjtöttek, hiszen többek között az AC Nagybajomot is legyőzték, ráadásul úgy, hogy gólt sem kaptak tőlük.

A szezon csalódását a Marcali hozta, a kiváló játékosokból álló együttes csak szenvedett a bajnokságban, pedig edzőt is váltottak, ám Kardos Ernő érkezése sem hozta meg a változást. Az egykori NB I.-et megjárt szakember az idény vége előtt nem sokkal leköszönt és a Majosi SE szakvezetője lett.

Az összetartás és az egység megtestesítője az a Balatonkeresztúr volt, mely a téli szünet előtt nagy meglepetésre az élen állt, a gárdát egy fiatal és rendkívül tehetséges edző, Páli Norbert irányította. A tópartiak fennállásuk legjobb eredményét érték el azzal, hogy – teljesen megérdemelten – felállhattak a dobogó legalsó fokára, úgy, hogy az utolsó játéknap előtt még esélyük volt az ezüstéremre is.

A pontvadászat mesterlövésze a somogysárdi Kuti Krisztián lett, aki ipari mennyiségben szállította a gólokat, hiszen huszonhat meccsen huszonnyolcszor volt eredményes. A balatonkeresztúri Horváth Milán végzett a második helyen huszonkettő góllal, a harmadik pedig a balatonlellei Benke Bálint és a toponári Németh Norbert lett, mindketten 19-19 alkalommal találtak be.

A sereghajtó Somogyjádnak volt a legrosszabb a gólkülönbsége: tizenkilencet lőttek és száztizennyolcat kaptak, azaz majdnem mínusz százra jöttek ki a bajnokság végére. De tisztességgel lejátszották az összes meccsüket, ahogy a Csurgói TK is.

A legtöbb sárgát a toponári Baranyai Dániel kapta, tizenegyet, őt a csurgói Pákai Gergő és a marcali Szegi Ádám követte tíz-tíz sárga kártyával.

Értékes ezüst

Mindenképpen szót érdemel a Kadarkút teljesítménye, mely már a második szezonban bizonyította, hogy helye van a legjobbak között, pedig az idény előtt nem sok edző tette őket az első háromba... Pandur Ádám vezetőedző egy kiváló és összetartó csapatot rakott össze, s több bravúrt is véghez vittek. Elég legyen csak annyi, hogy a későbbi bajnok Balatonlellét is sikerült megverniük hazai pályán 2–0-ra. Végül a második helyen zárták a pontvadászatot, amivel maradéktalanul elégedettek lehetnek, pláne annak tükrében, hogy sérülések és a járvány is alaposan befolyásolta a szezonjukat.

Nemcsak a remek idényre, hanem a körülményekre is büszkék lehetnek Kadarkúton, hiszen minden igényt kielégítő körülmények között készülhettek a bajnoki összecsapásokra. Ha a Lelle feljut az NB III.-ba, amire azért reális esély van, akkor ők léphetnek előre a 2021/2022-es kiírás legfőbb esélyesévé. S ahogy az együttest ismerjük, mindent megtesznek azért, hogy ütőképes gárda legyen a következő idényben is Kadarkúton.