Második helyről várják a tavaszt - interjú

– Mi volt az első benyomása a NEKA-ról?
– Az, hogy megérkeztem Amerikába. A többi helyhez képest, ahol eddig dolgoztam, természetesen nem lebecsülve vagy becsmérelve őket, óriási volt a különbség. Nincs sok egyesület az országban, ahol ilyen technikai és infrastrukturális körülmények lennének. Emiatt az elején egy kicsit meg is ijedtem, hiszen nem tudtam, milyen ütemben tudok majd megismerkedni azokkal az újdonságokkal, melyek körülveszik a munkámat, de szerencsére gyorsan ment a beilleszkedés, ebben nagy segítségemre volt a szakmai stáb többi tagja.

– Rögtön egy vereséggel kezdték a bajnokságot, a SZISE otthonában kaptatok ki.
– A meccs után volt is pánikhangulat rendesen. Amikor elkezdtük az edzéseket, csekély létszámmal tudtunk nekivágni a munkának, hiszen az U19-es játékosok nagy része a felnőttcsapattal edz, s ebből adódtak nehézségek. Azon dolgozunk a kollégákkal, hogy a tréningeken és a mérkőzéseken is mindegyik korosztály megfelelő létszámban és minőségben tudjon dolgozni, ám ez nem mindig egyszerű. Most annyival könnyebb, hogy többen felépültek a sérülésükből, így az elmúlt egy-két hónapban már kiegyenesedett ez a történet, s ez az eredményeken és a teljesítményen is nagyon meglátszik, rohamosan fejlődnek a lányok.

– Azóta sok szép győzelmet arattak, de mind közül kiemelkedik a győri siker.
– Annak a mérkőzésnek úgy „mentünk neki”, ha nem nyerünk, akkor valószínűleg elköszönhetünk a Final Four-reményektől. A bajnokság Nyugati csoportjában három-négy társulat küzd a négyesdöntőért, s a kisalföldiek elleni diadallal tettünk egy nagy lépést, hiszen a három legnagyobb riválisunkkal itthon fogunk játszani a tavaszi szezonban. Amúgy ez volt az első olyan meccs, amikor szinte teljes kerettel tudtunk felállni, s volt egy hetünk a felkészülésre taktikai edzésekkel, videós elemzéssel. Ez meg is látszódott a teljesítményünkön, hiszen viszonylag sima győzelmet arattunk. Szerintem ez is igazolta, hogy kiváló munka zajlik a felnőtt és az U19-es csapatnál.

– Miben fejlődtek a legtöbbet a lányok a szezon kezdete óta?
– Az eddigiekhez képest egy kicsit más kézilabdát képviselünk, nem azt mondom, hogy jobbat vagy rosszabbat, de mást. Nálunk nagyobb hangsúlyt kap a beállós játék, s itt nemcsak a poszt eredményességére gondolok, hanem arra is, hogy a figuráknál kulcsszerepet kapnak. S ebben léptek óriásit előre a gyerekek, pedig ez újdonság volt számukra. Az elején nehéz volt megtanítani és elhitetni velük, hogy ez a módszer is eredményes. Viszont már most eljutottunk odáig, hogy értik, miről is szól a mi filozófiánk. Igaz, rengeteg munkát tettünk belel, de meg is lett az eredménye, mert mindkét csapaton látszik, hogy jó erőben van, és egyre jobb kézilabdát játszik.

– Miben kell még előre lépni?
– Mindenben, hiszen többségében utánpótláskorú játékosokról van szó. A napokban beszélgettünk arról, nem elégedhetnek meg azzal a gyerekek, és mi edzők sem, hogy a kézilabda bármely szegmensében stagnálnak. Pont abban a korban vannak, amikor fizikálisan, taktikailag, technikában is fejlődniük kell, ezért ennek szellemében raktuk össze az előttünk álló időszakot. Mindennap azért dolgozunk, hogy valami pluszt tudjunk adni a játékosoknak.

– Elégedett az őszi szezonnal?
– Igen. A minap volt a gyerekekkel egy utólagos karácsonyi vacsoránk, ahol őszintén elmondtam nekik: amikor elkezdtük a közös munkát, akkor azért fogtam a fejem, hogy jaj, mi lesz ebből! Miként tudunk kialakítani egy sikeres és fejlődni képes társulatot. De az utóbbi időszakban minden megváltozott, azt érzem, napról-napra megyünk előre a sportág minden szegmensében. A célkitűzés a Final Four, de nem görcsölünk azon, hogy meg is kell nyerni. S nem is elvárás, az viszont igen, hogy folyamatosan fejlődjenek a fiatalok, szerintem ez a legfontosabb, nem pedig az aranyérem-halmozás. Azt szeretnénk, hogy majd felnőttként kerüljön a nyakukba a legfényesebb medál, akár válogatott szinten is. Számunkra az a legnagyobb öröm, ha azt látjuk, hogy mindenki halad előre és azon az úton járunk, amit elterveztünk.