A tehetség önmagában nem elég

Korábban már többször járt Kaposváron az amatőr Európa- és világbajnok, olimpiai bronzérmes, később profinak álló, és két súlycsoportban is világbajnoki címet szerző ökölvívó, aki évekig a Magyar Ökölvívó Szakszövetségnek is elnöke volt. A Gépészben azonban most fordult meg először, hogy fiatal sportolóknak, diákoknak, illetve az ökölvívás iránt érdeklődőknek mutasson egy olyan pályaképet, amely segíthet elindulni az úton, legyen szó a civil életről, vagy akár sport pályafutásról. Madár, ahogy szinte mindenki ismeri a sportolót, a klasszikus Republic slágerre, a Szállj el kismadár dallamára vonult be a terembe, ahol vastapssal köszöntötték.

A beszélgetés a kezdetektől indult, amikor a dunakeszi kisiskolás először találkozott ökölvívó teremmel. Mint elmondta, többször is meg kellett védenie magát kamaszként, ám amikor már igazolt bokszoló lett, valahogy egyre kevésbé kötözködtek a sportolóval. A diákok érdeklődéssel hallgatták a nagy meccsek történeteit, az élsportolóvá válás állomásait részletesen bemutatta Erdei Zsolt. Mesélt arról, hogy amatőrként kik voltak a nevelőedzői, kitért Szakos József, Fehér Mihály és Szántó Imre, azaz „Öcsi bácsi” munkájára, illetve Klein Csaba szerepére. Az Európa-bajnoki és világbajnoki címei mellett óriási csalódásként élte meg, hogy a Sydney olimpián véleményes pontozás után vereséget szenvedett az elődöntőben, és végül bronzéremmel térhetett „csak” haza. Mint elmondta, ez nagyobb csalódás volt számára, mint amikor már profiként, világbajnokként, sokszoros címvédőként egy négyes gálán elcsalták a Gyenyisz Gracsov elleni mérkőzését, és kihozták ellenfelét győztesnek.

Szó esett az Universum istállóról, amelynek versenyzőjeként a profi világbajnoki trónra ülhetett, többek között legyőzve a mexikói Gonzalezt. Ellenfele korábban legyőzte csapattársát, Darius Michalczewskit, akinek így nem sikerült a legendás Rocky Marciano 49-0-s rekordját beállítani, így Madár tulajdonképpen visszavágott mexikóinak csapata nevében. A hamburgi csapat tagjaként nyert cirkálósúlyban is világbajnoki címet. A fiatal közönségnek érdekes volt a Madárfészek Akadémia bemutatása is, ahol a hazai ökölvívás utánpótlásképzésének fellegvára rajzolódott ki. Madár beszélt arról az időszakról is, amely nem a szíve csücske, hiszen a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökeként minden jó szándéka ellenére nehéz anyagi helyzetbe hozta a szövetséget, az ominózus utánpótlás világbajnokság megrendezésével, amelynek eredeti költségvetését Győrbe tervezték, de aztán sokan kihátráltak mögüle, így csak hatalmas deficittel lehetett megrendezni Budapesten a versenyt.

A beszélgetés végén a családról is szó esett, mindhárom gyermekére jut ideje a korábbi világklasszis sportolónak, aki jelenleg is edzőként, egyesületi vezetőként dolgozik a magyar ökölvívásban. Tanulságos történettel ért véget az interjú, Madár elmesélte élete talán legnehezebb mérkőzésének koreográfiáját, amikor először akarta kiüttetni magát, mert a fáradtságtól már nem látott. Aztán sikerült a mélyről olyan energiákat mozgósítania, amely hatalmas mentális erőről tett tanúbizonyságot, és legyőzte Mehdi Sahnounét a világbajnoki címvédésekor. A beszélgetés arra világított rá, hogy a tehetség önmagában nem elég, hatalmas szorgalom és elszántság kell a kiemelkedéshez, emellett kell az a „szerelem”, amellyel elköteleződik valaki választott hivatása mellett.