Milliókat kap a megölt diák családja a gyilkosok szüleitől

A "táncsicsos diákgyilkosság" néven elhíresült eset egyedülálló a kriminalisztika történetében, egyrészt brutalitása, másrészt az elkövetők kora miatt is. Mint ismert: a két 17 éves fiú és az áldozat osztálytársak voltak, s korábban jó barátok. Aztán a két elkövetőnek egyre terhesebb lett korábbi barátjuk társasága, "idegesítette őket", ezért elhatározták, hogy megölik. Jó előre eltervezték, még el is próbálták a gyilkosság minden mozzanatát. A tragédia napján áldozatukat egy városszéli tóhoz csalták, ahol leírhatatlan kegyetlenséggel bántalmazták. Az áldozat küzdött az életéért, még életjeleket mutatott, amikor a sekély vízű tóba lökték, és köveket, betondarabokat dobtak rá gyilkosai.

A bíróság jogerősen minkét tettesre 14 évi szabadságvesztést szabott ki. Ám ezzel még nem került pont a tragikus történet végére. Az áldozat szülei kártérítési keresetet nyújtottak be, amelynek a csütörtöki ítélet szerint helyt is adott a bíróság. A tetteseket egyetemlegesen 4-4 millió forint megfizetésére kötelezte. A bíróság indoklásában elhangzott: az áldozat hosszas küzdelem és éveken át tartó orvosi kezelés után megszületett, egyetlen gyermeke volt szüleinek.

Benne a szülők támaszt reméltek, ő adott értelmet és reményt az életüknek. A fiú halálával mindez szertefoszlott. A korábban vidám, harmonikus család élete egy perc alatt semmivé lett. A bíróság előtt a szülők is, a tanúk is arról beszéltek: a szülők azóta megkeseredettek, visszahúzódóak, értelmetlennek érzik az életüket. Minden napjuk a temetőben, fiúk sírjánál kezdődik és végződik, nem tudnak belenyugodni az elvesztésébe, nemhogy enyhülne a fájdalom, napról napra jobban hiányzik nekik egyetlen gyermekük.



A kártérítés jogalapja a tettesek esetében egyértelmű: azzal, hogy megölték a fiút, ők idézték elő ezt a helyzetet. De szüleiket is felelősség terheli, hisz a bíróság szerint nem tettek meg mindent gyermekeik jellemének, személyiségének alakítása, kedvező fejlődése érdekében. A két fiú jellemfejlődésének súlyos hibáját bizonyítja ez az életet semmibe vevő, cinikus, brutális elkövetés, ez a könyörtelen, rideg szenvtelenség, amellyel messze az átlagot meghaladó szenvedést okoztak az áldozatnak.
Jellembeli hiba, amely a környezeti hatásokon túl a nevelés hibáira is visszavezethető. Ennek is tulajdonítható, hogy nem épült be jellemükbe az emberi élet, méltóság tisztelete, a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályai sem. A szülők megelégedtek azzal, hogy a fiúk jó tanulmányi eredményeket érnek el, ám a nevelés, törődés messze nem merül ki ennyiben. Nem vették például észre, hogy tizenéves gyermekük éjszaka kiszökdös otthonról, rendszeresen és nagy mennyiségben fogyaszt alkoholt.

Mindezek figyelembevételével a bíróság úgy ítélte meg: az elkövetőkkel együtt a gondozók is felelősek a történtekért, ezért őket egyetemlegesen az összesen nyolcmilliós kártérítés megfizetésére kötelezték.

Az ítélet, úgy tudni, nem jogerős, ellene az alperes családok fellebbezni fognak.