Egy szál semmiben jár strandolni a Balaton habjaiba Muki

Muki, az időközben diszkoszméretűre cseperedett ékszerteknős első gazdája egy kislány volt, akinél egyre kevesebb hely akadt az ifjú hüllő számára. A páncélosnak nagy szerencséje volt, mert a kislány nagybátyja pártfogásba vette és elvállalta a teknőssel járó gondozási feladatokat.

Gazdája nyáron például minden reggel megsétáltatja Balatonfenyvesen a teknősbékát. Ha Muki elfárad, vagy kerítés alatt szeretne átbújni, ölbe veszi, majd biztonságos útszakaszon újra leteszi, hogy a az állat Balatonfenyves homokkal szórt utcáin sétálhasson. – Most elég ideges, kéri, hogy tegyem le, szeretne tojást rakni, mert ő egy nőstény – mesélte Muki gazdája. – Korábban kéthetente rakott tojást, ám ahogy idősödik, egyre hosszabb idő telik el két tojásrakás között.

A rekordja tizenhárom tojás volt egyszerre, általában délelőtt végzi ezt a tevékenységét. – Gyerekeknek is meg szoktam mutatni, mert nem hétköznapi dolog lágy héjú tojást kézbe venni – mondta Muki gazdája, aki már jól kiismerte a teknős szokásait.

– Ha enni kér, kapálózik a medencéjében, és ha úgy gondolja, nem vettem észre, lökdös a fejével a vízben. Ha tetszik valakinek a hangja, az egyik szemét behunyja. Ha viszont nem szimpatizál vele, a jobb lábával csap. Néha kéri, hogy simogassam a páncélját – sorolta a teknőslány szokásait gazdája, majd letette a fövenyre, hogy Muki magától választhassa a Balatont.

Amint vizet ért Muki lába, felgyorsulva vetette magát a hullámokba. Persze ilyenkor nagyon figyelni kell rá, nehogy messze ússzon, mert ha elveszne, a tél akár végzetes lehet a meleg vízhez szokott két és fél kilós Muki számára.