Lassan állnak csak helyre a vizes élőhelyek a Dráva medencében

Számos védett és ritka fajt sikerült újra meghonosítani a Dráva mentén kialakított vizes élőhelyeken. Az egyik ilyen a barcsi borókás területén található Rigóci-tórendszer. – Ez a terület már nem funkcionál halastóként, hanem a nemzeti park kezelésében van – mondta el lapunknak Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetője. – A zsilipek, az árapasztók az ötvenes években készültek, ezért elhasználódtak. Emiatt nem lehetett vizet tartani a mederben, kiszáradtak a tavak, a benne lévő vízi élőlények nagy része is elpusztult.

A fejlesztéssel ezt sikerült megoldani, s mostanra ezen a területen rég nem látott állatok telepedtek meg. – Mocsári teknős, kecskebéka és más békafajok is megtalálhatóak itt – mondta a szakember. – Ez egy zavartalan terület számukra és elterelő jellege is van, mert a vidra, vagy a sasfélék itt nyugodtan táplálkozhatnak. Ugyanis a nemzeti park területén nem zavarják őket az emberek, s itt az se számít károkozásnak, hogy sok halat, egyéb állatot fogyasztanak. De olyan védett fajok is otthonra leltek a nemzeti park tevékenységének köszönhetően, mint a búbos vöcsök, gémfélék, kisvöcsök, cigányréce, szárcsa, tőkés réce, barna réti héja, fekete gólya, réti sas, illetve védett szitakötő és lepkefajok.

Drávaszentesen is hasonló fejlesztést hajtott végre a Duna-Dráva Nemzeti park. Ott egy szántót vontak ki a művelés alól a vízi élőlények érdekében. – Egy fejlesztési struktúra végére értünk itt Drávaszentesen – mondta el lapunknak Horváth Zoltán. – A vizes élőhelyeken, a mocsaraknál mély levezető árkokat alakítottunk ki, amelyekkel szerettük volna megakadályozni, hogy a víz lerohanjon a területről és gyakorlatilag ezeket a vizes élőhelyeket elveszítsük. Több zsilip került ide, ezekkel a vizet tudjuk kormányozni és a területen mozgatni. A művelés alól kivont szántón mostanra vízi növények és állatok is otthonra leltek. Ennek eredménye, hogy szinte pillanatok alatt elszaporodnak benne a halak és az egyéb élőlények.

Végső oázisok aszály idején dél-Somogyban

Esős időszakban a visszatartott vizek gyakran a gyepekre, legelőkre is kiöntenek. Ezzel kiváló ívó- vagy peterakó helyet biztosítva halaknak és kétéltűeknek. Amely azért is fontos, mert a környéken élő gémtelepek és fehér gólyák számára elegendő táplálékot biztosítanak. Persze a madarak a nemzeti park területén nem okoznak kárt, hiszen itt nem háborgatja őket az ember. Ezért aztán az újraélesztett vizes élőhelyek a Duna-Dráva Nemzeti Park területén afféle végső oázisokként is funkcionálnak, főként aszályos időszakokban.

Drávaszentesen olyan különleges fajok is otthonra leltek mint a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári kosbor, a kockás liliom, a szibériai nőszirom is. De komoly eredményként könyvelik el a szakemberek, hogy a megyében már csak kevés helyen költő a haris is állandó lakossá vált a környéken. A madárfaj ezekhez a mélyfekvésű helyekhez kötődik, szereti a gyepek és a mocsarak közti sásos szegélyzónákat. A területen minimum hét pár haris költ, ami egy nagyon komoly eredmény a program szempontjából.