A jövőnek él az oltóember

A kamrában plafonig érnek a befőttek, lekvárok, szörpök, savanyúságok. Valamennyi finomság Korpics József saját ültetvényéről származik. Feleségével három és fél hektáron gazdálkodnak. – A természetközeli látásmódot itt tanultam meg, szívesen vettem a helybéliek tanácsait a hasonló gondolkodásmód miatt is – mondta a házigazda. – Évek alatt felismertem például, hogy egy dombtetőn vagyunk, ahonnan az esővíz a humuszt lemossa a völgybe. Emiatt nem terem meg itt bármi. Viszont a fák kimondottan jól érzik itt magukat.

Ha egy fát hagyunk lassan nőni, sűrű lesz az évgyűrű, megküzd az életért, ellenálló lesz Korpics József szerint. – Lehet, hogy csak tizenöt év múlva fordul termőre, de akár a száz- éves kort is megéri – mondta. – Nem úgy, mint egy nagyüzemben, ahol 20–25 év egy gyümölcsfa élete. Minden gyümölcsből a helyi tájfajták azok, amelyek itt érzik jól magukat. Feladatomnak éreztem ezeknek az összegyűjtését és oltással történő fiatalítását. A falvakban egykor volt két-három „oltóember”, akik tavasszal, ősszel a helyiek vadalanyként ültetett fáit beoltották, nemesítettek. Ezt a tevékenységet besorolhatjuk a közösségen belüli segítségnyújtás körébe. A Teremtő alkotni képes, ő pedig ehhez volt a közbenjáró – mondta a gazdálkodó, aki hasonló tevékenységet végez napjainkban.

– Gyakran osztogatok csemetéket, oltványokat, ám azt veszem észre, hogy a faluban nem merik „csak úgy” elfogadni – tette hozzá. – Azt érzik, hogy valamit adniuk kell cserébe. Ám én nem a fizetségért teszem. Pár öreg termőfa jó tulajdonságait igyekszem így továbbörökíteni – mondta a gyümölcsfaoltó, aki tizenöt éve már rézgálicot sem használ a gyümölcsöse megóvására.

A titok abban rejlik a gazda szerint, hogy nem törekszik monokultúra telepítésére. – Megfigyeltem a természetet, melyik fa mely más fajták társaságában érzi jól magát – mondta. – Gyógy- és fűszernövényekkel is növelem a fák ellenálló képességét. A területemet sűrű sövénnyel igyekszem körbekeríteni, a facsemeték közé pedig cserjéket ültetek, hogy a vadak nehezebben találjanak rá a zsenge fácskákra. A cserjést pedig akkor kezdem ritkítani, amikor a fák megerősödnek annyira, hogy a vadak már nem tudnak kárt tenni bennük.

Idén sok gyümölcs volt Korpicséknál. – Tetőn vagyunk, így a fagy kevésbé okozott károkat – magyarázta. – Még egy fajta sárgabarack is termett nálunk, holott máshol alig tudtak kajszit szüretelni. Almából és körtéből úgy 60–70 fajtát tartok – mondta Korpics József, aki bevallotta: számára is rejtély, hány fajta és mennyi gyümölcsfája van.

Citromszüret

Minden évszak más ajándékot rejt Korpics József birtokán. A kis csemetéket cserjékkel veszi körbe, hogy a som és egyéb bogyósok védjék a fácskákat. Ottjártunkkor éppen friss citromot kaptunk a teánkba. Olyat, amit József gondoz, és ilyenkor is szüretelhető. Ugyan jóval kisebb, mint a boltban kapható, ám ízében egyáltalán nem volt kevesebb.

Levél nincs, de naspolya még van a fán

– Egyszer meg kellene számolnom, összesen hány fajta gyümölcsfám van – mosolyodott el Korpics József, ám szavaiból egyértelműen kivehető volt, hogy neki nem a mennyiség a lényeg. – A tájfajtákon kívül régi gyümölcsfákkal, külföldi, akár egzotikus fajtákkal is foglalkozom – magyarázta a visnyeszéplaki gazda –, és a nemesítés, a kísérletezés sem áll távol tőlem. Nem vagyok kifejezetten fajtagyűjtő, de oltom, telepítem azokat a növényeket, amelyekhez hozzájutok. Ha látok egy magoncot, hagyom felnőni és várom, hogy mi lesz belőle – mondta József, akinek területén még ilyenkor, november végén is van mit szüretelni. Ottjártunkkor éppen naspolyát szedett a családnak.