Van olyan méhészet, ahol az állomány 40 százaléka elpusztult

„Hihetetlen!” Ezzel az egy szóval jellemezte a méhészek jelenlegi helyzetét Mészáros János, a Zselici Méhész Egyesület elnöke.

– Kétséges, hogy az akác elviselte-e a hideget – mondta. – Várnunk kell egy–két napot, mert az akácrügy most pattant meg, és még vannak fagyos éjszakák. Ha kiderül, mennyire fagytak el, akkor tudjuk csak meg, hogy úgy járunk-e az idén is, mint tavaly, amikor alig lett akácméz – osztotta meg aggodalmát. Ám ez csupán az egyik tragédia, amelyet az időjárás okozott, és önmagában is elég lenne, de a méhészek azt is most mérik fel, mekkora állomány lesz hadra fogható tavasszal.

– Nem tudni, miért, de sok helyen elpusztultak a méhcsaládok – tette hozzá az elnök. – Ennek pedig két lehetséges oka van, ami tulajdonképpen összefügg. Az atka és az úgynevezett Nosema spóra, amelyek legyengítik a méheket. Az atka azon kívül, hogy a méhek vérét szívja, a Nosema spóráját is terjeszti a kis szorgosok között.

– Az idős méhészek elmondása alapján harminc évvel ezelőtt nem kellett küzdeniük az élősködőkkel, viszonylag új dolognak számít a megjelenésük – mondta a Zselici Méhészek Egyesületének elnöke, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a méhészeknek jelenteniük kell a pusztulást a hatóság felé. Azok a méhcsaládok, amelyeknél a védekezés valamilyen oknál fogva meghiúsult és a betegségtől legyengülve vészelték át a telet, a mostani fagyos időjárást nem élték túl.

– Komoly méhészetek feleződtek meg – mondta Mészáros János, aki szintén egy kisebb mértékű veszteséget könyvelt el: egy-két méhcsalád pusztult el a kaptáraiban. – Olyan méhészről is tudok, akinél százhatvan méhcsaládból akár hetven is elpusztult egyszerre, vagyis ennyivel kevesebb méz lesz – mondta. – Az állomány visszaszaporítása pedig legalább fél éves folyamat – tette hozzá. Nehezíti a helyzetet, hogy hamarosan kezdődik a gyűjtőszezon. Április végén a repcével indul, majd jön sorban az akác, a hárs, a vetett kultúrák, esetleg még a mustár és a lucerna.

Az elnöktől megtudtuk, a Nosema a méhek gyomrát támadja meg, ezért nem jól emésztik meg a tápanyagot. Az atka pedig olyan, mintha egy emberi testből egy tenyérnyi méretű kullancs szívná a vért. A kétfajta élősdi pedig annyira legyengítheti a méh szervezetét, hogy az időjárás viszontagságait már nem éli túl a legyengült kis kaptárlakó.

Százhúsz családból hetven maradt

Tóth Sándor rutinos méhésznek számít, az elmúlt időszakban mégis ötven méhcsaládnyi kára keletkezett, ami kaptáranként negyvenezer forintot jelent.

– Százhúsz családból hetven maradt meg, az állomány csaknem 40 százaléka elpusztult – mondta Tóth Sándor. – Azt vettem észre, hogy azok a méheim, amelyek nyáron egy vegyszermentes napraforgóültetvényen gyűjtögettek, minden további nélkül vészelték át a telet. A méhészet is olyan, mint a kertészkedés. Hiába teszünk meg mindent a növényeinkért, ha a szomszédunk nem gazol: mindig lesz gyom a saját kertünkben. Sajnos a méhek között is vannak betegségek, amelyek ott is terjednek, ahol komolyan védekeznek ellenük – tette hozzá Tóth Sándor.