Néha kell idő a szenvedésre, de aztán kötelező felállni a sárból

– A Lélekkód, a Te döntesz és a Majd helyett MOST után elkészült Mosolyka új könyve, a Lelkierő az élethez című kötete. Ezúttal miért kezdett bele az írásba? 

– Azt éreztem, hogy hiányzik az alkotás öröme. Eleinte idénre nem ezt a könyvet terveztem, de egyik reggel felébredtem és eldöntöttem, hogy az elmúlt tíz évben keletkezett írásaimat egy kötetbe szedem. Magamnak is összegyűjtöttem ezeket a blogbejegyzéseket, gondolatokat, posztokat, mert jó újra elolvasni őket. De az is motivált, hogy ez a kötet másoknak is iránymutatást adhat, hogyan juthatnak el padlótól a boldogságig (ez a könyv alcíme – a szerk.) 

– Árulja el, mégis hogyan érhető ez el? Mi a boldogság titka? 

– Nincs egy titok, vagy egy recept, ami mindenkinek beválik, mint egy pirula, amit beveszünk. Ebben a könyvben nem azt mondom el, hogy az olvasó hogyan lesz boldog. Nem érzem magam ahhoz avatott szakértőnek, hogy másoknak megmondjam, hogyan éljék az életüket. Több dolgot megosztok, ilyen az erősre sírás. Néha egy kicsit hagyom magam szenvedni, azt mondom magamnak: jól van Fanny, van egy pár órád vagy napod, amíg dagonyázhatsz a sárban, aztán kelj fel és menj tovább! Szerintem hagyni kell magunknak, hogy megéljük a rossz dolgokat is az életben, elnyomni nem szabad a fájdalmat. 

– Sokszor úgy tűnik, hogy sosem pihen. Van, ami kikapcsolja? 

– Imádok főzni és sütni, ebben el tudok merülni és kikapcsol az agyam. Az evés is hasonló: imádok sokáig enni, ahogy a férjem mondaná: nyammogok. Képes vagyok – ha tehetem – egy órán keresztül reggelizni. Nem sokat, hanem kiélvezem az ízeket, nem sietek, nem gondolkodom azon, hogy mi volt, vagy mi lesz, csak élvezem a pillanatot. Elkezdtem varrni is, de összességében szeretek a jelenben lenni és olyan dolgokat csinálni, ami a most-ba hoz. Szerintem, ha megfigyeljük: a legtöbbször a jelenben nincs baj, hanem a jövőről gondolkodva, vagy a múlton rágódva fedezzük fel a problémákat. 

– Férjével együtt indította el a 21 nap a boldogsághoz nevű ingyenes online tréningeket. Mennyire volt sikeres? 

– Nagyon sokan kérték, majdnem hatezren iratkoztak fel rá. Nagyon jók a visszajelzések, a tréning pedig még mindig elérhető. Akár naptárként is tekinthetünk rá, minden ablak más tanácsot rejt. A csoki is nagyon finom, én imádom, de amikor a lelkünket tápláljuk és támogatjuk, az olykor jobban jön, mint a csoki. 

– Gondolt arra, hogy pszichológiát tanuljon? 

– Igen, sok tervem van a jövőre nézve. Úgyhogy az sem kizárt, hogy pszichológiát hallgassak. Mindig van hova fejlődni és mit tanulni. Valamelyik nap pont arról írtam, hogy azt nem állítom, hogy én már mindenen túl vagyok és mindent tudok az életről. Az elmúlt tíz évemet sok tudás, vélemény és gondolat formálta. Volt sok „aha” élményem, amikor felismertem dolgokat. Egy ideig fájó volt azt hallani, hogy megváltoztam, ez negatív élmény volt számomra. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez azért fájt, mert mindenki tartozni szeretne valakihez. Viszont ma már ezekre is pozitívumként gondolok, mert azért is dolgoztam és olvastam annyi könyvet, hogy fejlődjek. Nem akarok ugyanott tartani, mint tíz éve! 

– Ha most találkozna a 10 vagy 20 évvel ezelőtti énjével, mit szólna hozzá, hogy író lett? 

– Húsz éve még biztosan nem ezt akartam csinálni, mert a nyelvtan és a helyesírás mindig is mumus volt. Viszont már alsóban voltak jelek arra, hogy van kreatív vénám. Nagyon kedves volt tanárom, Zsóka néni mindig azt mondta: Fan­nykám, azt olvasd el, ami oda van írva és ne költs hozzá plusz dolgokat. Huszonévesen Carrie Bradshaw volt a nagy kedvencem, nagyon tetszett, ahogy sorakoztak a sorozatban a kötetei a polcán. Máig nem vagyok nagy helyesíró, de azt hiszem, nem nyelvtantanárnak születtem, hanem gondolatátadónak. 

– Gondolta volna, hogy Siófokon él majd? 

– Nem! Budapest-őrült voltam mindig is, és azt gondoltam, ha ott születtem, ott is fogok meghalni. Imádom a várost, a pörgést, a bulikat, és a tömeget. Azt, hogy Siófokra fogok költözni nem tudtam elképzelni, pedig gyerekként sok időt töltöttem itt. Ma viszont már azt nem tudom elképzelni, hogy máshol éljek. A régi pörgős életemhez képest lelassítottam, ebben is változtam. Amíg tíz évvel ezelőtt kifelé éltem, most inkább befelé tekintek: jobban figyelek magamra, a gondolataimra és szeretem a csendet. 

– Hogyan készül a karácsonyi ünnepekre, az év végére? 

– Az idén később kapott el az ünnepi hangulat. Már nem olyanok a karácsonyaink, mint régebben, amikor még az édesapám is velem volt. Ő nagyon hagyományosan ünnepelte a karácsonyt, mi sokkal lazábbak vagyunk ebben, de ennek is megvan a szépsége. 

Inkább nem stresszel a vírus miatt

Mosolykáék 21 napos online tréningjének részeként javasolják, hogy kapcsold ki a híreket. Hozleiter Fanny maga is ezt tette a pandémia kezdetén, s azóta is ehhez tartja magát. – Nagyon befolyásolhatóak vagyunk, ha nem vagyunk tudatosak. A félelem sokszor ártalmasabb, mint maga a betegség. Ezért szándékosan nem nézek híreket és ha valaki elkezd a témáról beszélni, inkább elterelem más irányba a beszélgetést, vagy megkérem, hogy ne erről beszéljünk. Hozleiter Fannynak másfél éves korában az orvosok 18 évet jósoltak, a most 33 éves boldog feleség, élvezi az életet és igyekszik másokat inspirálni blogján és könyvein keresztül. Emellett vegán finomságokat készít, forgalmaz, előadásokat tart a boldogságról. Mosolyka főszereplője az első magyar motivációs filmnek, amelyben férjével, Sankóval saját magukat játsszák. A Mosolyka – Majd helyett MOST című film igaz történet alapján készült, Mosolyka és Sankó maguk rendezték, barátjukkal, Vékony Zoli zenei producerrel saját bevallásuk szerint: szívük-lelkük benne van. 

Fotó: Studio Z; Smink: Czopkó Nóri