Összetartás és közösségi szellem a marcali dalárda sikerének titka

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám – Kalmár Pál gyönyörű dala messzire szállt a marcali Civil Szervezetek Házából múlt csütörtökön. Karády Katalin után most a Marcali Bajtársi Egyesület Dalárdája is felvette a híres, kétszer betiltott nótát a repertoárjába és a dalosok megígérték: legközelebbi fellépésükön már felcsendülhet: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... 

Két dal között elégedetten mutatták a vitrinben és az asztalon sorakozó számos relikviát és elismerést. Mint mondták, különösen a két honvédelmi miniszteri dicséretre és az önkormányzattól kapott Korzó- és a Városi Alkotói díjra büszkék. 

Kőrösi András, az egyik alapító és egyben a csapat krónikása arról mesélt: egy külföldi meghívás kellett ahhoz, hogy a dalárda megszülethessen. 2003-ban Lendván, a Szlovén Tiszti Szövetség tiszti bálján jártak a Marcali Bajtársi Egyesület képviselői, s ott hallották a Dobronaki Nótázók csapatát, akik szép magyar katonadalokat adtak elő. Ennek hatására kezdeményezte a marcali szervezet elnöke a dalárda létrehozását, amelyre a következő év őszén került sor. 

– Tizenketten voltunk az alapítók, rajtam kívül ma már csak Arany János, Fodor Lajos és Réti Zoltán szerepel a dalkörben. Jelenleg tizenkilencen vagyunk, a hetvenkét éves átlagéletkorú csapatunkat döntően nyugállományú honvédek alkotják, de vannak egykori tűzoltók és rend­őrök is közöttünk. Aktív korú a vezetőnk, Samu Zoltán, valamint a húszas évei végén jár Bánfi-Antal Ádám. Ő, valamint Pintér József citerán, Tislér István pedig harmonikán kísér bennünket – mondta Kőrösi András. 

A dalárda megalakulásakor alapvető célkitűzésük volt a katonai hagyományok, a magyar dalkultúra ápolása. Ma mintegy 250 dalból áll a repertoár, s folyamatosan tanulnak újakat is. Irányítójuk és művészeti vezetőjük kilenc évig Balogh Miklós volt, tőle vette át a dalárda vezetését Samu Zoltán, míg a művészeti vezető rövidebb megszakítással, közel egy évtizeden át Illésné Bene Judit volt, öt éve pedig Magenheimné Tóth Ildikó karnagy dirigálja a csapatot. – Ajánlással kerültem a dalárda élére, amely nagy kihívás is volt számomra, mivel döntően hallás útján tanuló, de annál jobb hangú férfitársaságot vettem át. Megkönnyítette a dolgomat a csapat segítőkészsége és kreativitása, nekem csak a szakmai részre kell figyelnem. A sok-sok apró dolog alkotja az együttes értékét, az összetartás és a remek közösségi szellem pedig záloga a sikeres szerepléseinknek – emelte ki a karvezető. 

Jó hangját és kiváló hangulatát – igazolásul a karnagy szavaira – a próba végén ismét megmutatta a társaság. Dörgő hangjuknak nem állhatták útját a falak és ablakok, még a járókelők is tisztán hallhatták, hogy megjöttek a marcali tüzérek... 

Vastaps Lendván és Prágában 

2005-ben, nőnapon mutatkoztak be, az első nyilvános szereplésükre pedig az év májusában, a Pünkösdi Vigasságok keretén belül a városi strandon került sor. Ezt további 531 fellépés követte, köztük külhoniak is: a lendvai szüreti fesztivál volt az első 2010-ben, ami után újabb szlovéniai szereplések következtek, majd pár évvel később Brünnben és Prágában adtak műsort. Az itthoniak közül kiemelkedett a három országos katonadal-fesztivál. A legtermékenyebb időszakukban, 2014 és 2018 közötti több mint negyvenszer léptek fel évente.