Bálozás helyett nosztalgiáznak Somogytarnócán

Hét tablón csaknem százhúsz kép látható. Ebből áll a rendhagyó kiállítás Somogytarnócán.

– Három éve dolgozom a művelődési központban, s amikor megkaptam a lehetőséget, közösségkovácsoló programokat is terveztem, ám az elmúlt egy év átírta a terveket – mondta Otarticsné Hosszu Melinda programszervező. – Utoljára 2020-ban a nőnapot tudtuk megrendezni, sajnos azóta minden elmaradt.

– Somogytarnócának nincs saját népviselete, mert a legtöbben a munka miatt települtek ide egykor az ország különböző pontjairól, a Széchenyiek béreseként – mondta el érdeklődésünkre Péter Lajosné, a helyi asszonykórus vezetője. – Bolondesküvőt, fonóházi farsangot tartottunk rendszeresen, az alvégi és felvégi asszonyok pedig vicces csúfolódást tartottak. Volt tréfás halottsirató, amikor a „falu bolondját” elsirattuk.

– Sok fényképet hoztam a kiállításra, ez az egyik kedvencem, az apácás – mutatta Fülöp Jánosné. – Még a régi plébánosunkat is sikerült megtréfálni egyszer azzal, hogy jött szolgálatot teljesíteni egy apáca, és a plébánián fog lakni. A házvezetőnője teljesen kétségbe esett, hogy akkor ő hol fog dolgozni – mesélte a somogytarnócai asszony. – Olyan is volt, hogy valaki kalauznak öltözött, és a bál bejáratánál lyukasztotta a jegyeket. Akinek nem volt, az a szoknyája szélét lyukasztatta ki.

Fotó: Muzslay Péter

Csalóka hegedűs

– Egyszer Barcson léptünk fel a farsang kapcsán – vette át a szót Péter Lajosné. – Én hegedültem a produkcióhoz, de férfi ruhában. Még bajuszt is ragasztottam. Olyan jól sikerült a fellépés, és a jelmezem, hogy az ismerősök, akik látták az előadást, azon tanakodtak, hogy ki az a hegedűs férfi, aki olyan rendes, hogy eljött az asszonyokat kísérni. Ugyancsak meglepődtek, hogy én vagyok – mondta nevetve. Az alkalmi kiállítás február 15-ig látható.