A Kisapostag-kultúrához tartozó közösség leszármazottjait találták meg

Balatonkeresztúr határában, a 2003–2004-ben zajló, az M7-es autópálya nyomvonalához kapcsolódó ásatások során izgalmas bronzkori leletekre bukkantak.

Koszorus Rita

Fábián Szilvia vezetésével a többkorszakos lelőhelyen feltárt bronzkori leleteket a HUN-REN BTK Régészeti Intézetében működő Lendület Mobilitás Kutatócsoport és az Archeogenomikai Intézet kutatói együttműködésében genetikai vizsgálatoknak vetették alá. Az eredmények nem csak a régészet, hanem a genetika terén is új ismeretekkel szolgálnak.

Nemrégiben Gerber Dániel az Oxford Academic Molecular Biology and Evolution című folyóiratban publikált tanulmányt a megszerzett ismeretek alapján.

A mostani felfedezések során a Balaton folyamatosan változó vízállása miatt a balatonkeresztúri lelőhelyen talált leleteket időben jól elkülöníthető korszakokra lehet osztani. A legfiatalabb egység egy nyolcfős tömegsír volt, amely az archeogenomikai vizsgálatok kiindulópontját adta. A genetikai vizsgálatok célja a népességtörténeti események feltárása volt, amelyek közel ezer évvel ezelőtt zajlottak.

"Balatonkeresztúr–Réti-dűlő, nyolc egyén temetkezése (tömegsír) a középső bronzkorból, a Kr. e. 1770 és 1620 közötti időből"
Forrás: Fábián Szilvia, HUN-REN BTK Régészeti Intézet, Adattár

A Somogyvár–Vinkovci-kultúrához tartozó egyén genetikai összetétele alapján harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a kelet-európai sztyepp csoportok egy korábbi látogató leszármazottja volt. Ennek a csoportnak a genetikai összetétele jobban hasonlított a modern balkániakhoz, mint a Kisapostag-kultúrához tartozó közösséghez.

A Kisapostagi-kultúra a korai és középső bronzkor egyik meghatározó régészeti kultúrája, amelynek nevét a Fejér megyei Kisapostag településről kapta. Az 1934-35-ös feltárások során Mozsolics Amália tekercselt pálcikás mészbetétes díszítésű edényeket, urnákat és bögréket különített el a Nagyrévi kultúra kerámiáitól. A kultúra két periódust különböztet meg: egy korai és egy kései szakaszt.

A Kisapostag-kultúrához tartozó populáció genetikai kutatása azonban új információkkal szolgál a vadászó-gyűjtögetők történetéhez. Ez a populáció a Kárpát-medencében elsősorban különlegesen díszített kerámiaművességéről vált ismertté. A genetikai vizsgálatok szerint későbbi csoportjaik Közép-Európa más térségeiben is megjelentek.

A mészbetétes kerámia kultúrához tartozó tömegsírban található egyének közvetlen leszármazottai voltak a Kisapostag-kultúrához tartozó közösségnek. Ezen kívül a genetikai vizsgálatok során számos módszertani újítást és genetikai betegséget azonosítottak.

Köszönhetően – a közelmúltban elhunyt – Kustár Ágnes munkájának, elkészült a Kisapostag-kultúrához tartozó, a kutatók által "Jelenának" elnevezett nő arcrekonstrukciója. Ez az első női arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból és a kelet-közép-európai régió bronzkori időszakából.

A felfedezések nem csak a régészet, hanem a genetika terén is új ismeretekkel szolgálnak, különösen az európai őstörténet megértéséhez.