Bőrét viszi a vásárra, középkori holmit készít a fiatal könyvtáros

Lábbeliket, öveket, tarsolyokat, fegyvertokokat, és számos olyan használati tárgyat készít Miszi Péter, amelyeket ma már többnyire a történelmi hagyományőrző egyesületek tagjai használnak csak. Szaktudását mesterségbemutatókon országszerte nagy érdeklődés kíséri, és a napokban online work­shopot is szervez az érdeklődőknek. 

– Közel húsz év tapasztalattal a hátam mögött vettem a bátorságot, hogy beavassam az érdeklődőket a munkám rejtelmeibe. Egy egyszerű, korhű bőr pénztárca készítését mutatom be a jelentkezőknek. Hagyományos eljárással kikészített növényi cserzésű bőrt használok minden egyedi tárgy elkészítésénél, amit általában magam festek. A növényi cserzésű bőr tartós, formatartó, különleges díszítésekkel is elláthatjuk, és olyan nagy igénybevételű bőrtermékek vagy alkatrészek felhasználására alkalmas, mint a szíj, öv és cipőtalp – mondta el Miszi Péter, aki a kézművesség mellett közművelődési szakemberként és könyvtárosként dolgozik Ecsenyben. – Rendszeresen részt veszek az ország különböző pontjain mesterségbemutatókon, történelmi fesztiválokon. Egy kézműves társaság keresett meg – bronzöntő, kovács, ötvös, agyagműves, nemezelő –, hogy bőrösként csatlakozzak hozzájuk. Visegrádon, Várpalotán, Tatán többször voltunk már, s a Nagyváradi Középkori Fesztiválon korabeli műhelyt mutatunk be. 

Az ecsenyi kézműves elmondta, hogy mielőtt elkezdte a bőrtárgyak készítését, éveken keresztül kutatta a fellelhető régészeti anyagokat, publikációkat, leírásokat, mert arra törekedett, hogy minél korhűbb legyen az elkészített tárgy. – Követem egy svájci kutató munkáját is, aki több olyan könyvet adott ki, amelyben a tárgyak elkészítésének módját is leírja. A gyakorlat elsajátítása nem volt egyszerű. Cipészmestereknél, szíjgyártó mestereknél kopogtattam, akik kezdetben furcsán néztek rám, amikor előálltam a terveimmel, azonban a kitartásomat látva sok segítséget adtak, sőt később még szerszámokat is kaptam tőlük. Ahhoz, hogy minőségi tárgyakat készítsünk, nem lehet egyszerű barkácseszközökkel dolgozni, meg kell találni a legalkalmasabb szerszámokat is – folytatta a kézműves. 

– A középkor embere mindent az övön hordott. Ezeknek a tárgyaknak rendkívül strapabíróknak kellett lenniük, amellett, hogy az esztétikum sem volt egy utolsó szempont. Az egyik legnagyobb kihívást számomra például egy késtok aprólékos díszítése jelentette, a középkor motívumkincsével. Egy kézműves tárgy előállításában rengeteg munka rejlik. Egy nagyon egyszerű bőr lábbelihez is legalább negyven munkaóra kell.