Nap képe lett a nagykorpádi rét a nagyatádi fotós szemével

Az ősz kertjében című fotót nap képének választotta a National Geographic Magyarország, ahol ez már nagyjából Gerlecz László negyvenedik ily módon publikált fotója. 

A fotó szarvasbőgés idején készült Nagykorpád határában egy füves legelőn, hiszen a nagyatádi fotós fő témája a vadak fotózása. – Az utóbbi években egyre jobban ráálltam a teljes, széles látószögű felkészüléshez; a nagylátószögű lencsétől a teleobjektíven át megbújik a táskámban a makro felszerelés is egy egy téma kapcsán. Ha nem jön vad, vagy ha jött is éppen, de már rámesteledett, akkor is kint maradok. Ilyenkor, ha akad más téma,- mint például az őszi kikerics – akkor megfotózom azt, a lehetőségekhez képest a legjobban. Igyekszem úgy megörökíteni, ahogyan még senki nem látta, mesélte a fotós. Ez egyfajta vágy, ahogyan a lassan egy éve elhunyt Bágyi Feri, fényrögzítő erdei munkás szavai mondták: vágy a még el nem készült kép vagy nem látott kép iránt. Ez a dopping, tette hozzá. 

Éppen így készült a korábbi nap képe Őszi álom című is, viszont ott a fátyolszerű hűvös kisugárzási köd szépen „selyemkendőként” hullámzott és terült el a mező felett. S ezt a felkelő telihold fénye látványosabbá is tett a felvételen. – Éppen ez a hangulat fogott meg. Persze amire összepakoltam addigra lettek igazán jók a fények és a színek, de megérte újból a keresőn keresztül rápillantani. Fotózások alkalmával szeretem érezni a szelet, az erdő-mező vagy az éppen aktuális helyszín körülményeit, a meleget, a hideget, a nap utolsó sugarait, a pislákoló csillagokat, a ködöt, a felkelő Hold fényét és látni ahogyan a színét változtatja miközben a fejünk fölé emelkedik, magyarázta Gerlecz László. 

Mivel a fotós igyekszik inspirálódni másoktól és persze újat mutatni, az utóbbi időben saját bevallása szerint egyre többet foglalkozik a csillagok fotózásával. – Nem kimondottan klasszikus asztrofotókat szeretnék készíteni, de innen jött az ötlet, hogy az őszi kikerics legyen a fő téma, viszont legyen más lényeges dolog is a képen, mely nem csak jól kiegészíti a képet, de esztétikusabbá és talán érdekesebbé teszi. Így a sötétedés előtt még fejben megkomponáltam a képet és ismerve az éjszakai eget, elhelyeztem a felszerelésemet. Addig vadakat kémleltem, a sötétedést követően viszont kísérleteztem, mesélt a kép születéséről László, aki idén a NaturArt (Magyar Természetfotósok Szövetsége) gondozásában évek óta megrendezett Természetfotó fesztivált is megjárta, ahol Szőke Viktória lábodi fotóssal együtt egy-egy képpel falra kerültek werk kategóriában. 

– Az utóbbi pályázat kapcsán kapott iránymutatásokat igyekeztem alkalmazni és teszem azt azóta is. Látszólag ez kezd megmutatkozni a képeimben is: kísérletezek a fényekkel,- vakuval és lámpákkal, szűrőkkel. Az első pár képen már jól látható volt a Göncölszekér és a Tejút. A kép mégsem lett az igazi, így az otthoni kidolgozás során elképzeltem, milyen lenne, ha egyetlen felvételen lenne éles a fő téma és a háttér. Az így készült felvétel a „Göncöl, Tejút, Kikerics” címet kapta.  A szarvasbőgés helyszíne gyakran párosul más fotós témával is. Amikor elfogynak a fények, az éjszakai égbolton feltűnő csillagok kellően meghozzák az ember kedvét egy kép elkészítéséhez. A felvételen a bal oldalt a Göncölszekér csillagképe, míg jobb oldalon a tejút látható, előtérben egy őszi kikericcsel, a másik „Az ősz kertjében”, amelyet a végleges képnek tartom. 

A kép szerepel jelenleg Nagyatádon a Kulturális és Sportközpont kiállítótermében, ahol december 7-én nyílt meg a Nagyatádi Fotókör kiállítása, amelynek oszlopos tagja Gerlecz László is. Ebben a teremben mutatták be vasárnap az egy éve elhunyt Bágyi Ferenc – Fénnyel rajzolt pillanatok című könyvét.