Lezárult az újabb siófoki korszak

– A legfontosabb kérdés, hogy vannak és milyen a futball nélküli élet?

– Jól vagyunk, köszönöm. Borzasztó ez a helyzet, de az egészség a legfontosabb. Költözés után vagyunk éppen, ez kitölti a mindennapokat, és persze egyéni edzésmunkával készülök a folytatásra.

– Lát még esélyt a folytatásra?

– Nem reménytelen a helyzet, a másodosztályban a Siófoknak tíz, a harmadosztályban a Felcsútnak tizenegy bajnokija van még hátra, amit talán egy sűrített programmal le lehetne pörgetni.

– Mióta elment, képtelen győzni a BFC Siófok, ötmeccses nyeretlenségi szériának vetett véget a világjárvány miatti kényszerszünet. Mikor eligazolt hét, most pedig már tizenkét pontra van a Siófok a második helytől.

– Igen, követem az eredményeket, nagyon sajnálom mindezt, mert szorítok a fiúknak és bízom bennük. Nem tudom ezt a hullámvölgyet minek tulajdonítani, hisz nem vagyok már velük, de valóban furcsa. Egy azonban biztos; sok öltözőben megfordultam, de ami Siófokon van, az kivételes. Ez egy sikerorientált társaság, amit igazolni is fognak!

– A februári Győr elleni búcsú elég emlékezetesre sikeredett góllal, gólpasszal, kihagyott büntetővel, öngóllal és egy meg nem adott góllal...

– Boldog voltam, mert a kitűzött célt, a három pontot, amiért mentünk, sikerült elhozni. Ez volt a legfontosabb, még akkor is, ha ez egy érzelemmel teli bajnoki volt, hisz szerettem volna győzelemmel búcsúzni Siófoktól, miként a csapattársaim is tőlem.

– Az csak hab a tortán, hogy épp Győrből érkezett Siófokra, de miért a balatoniakat választotta, vélhetően más klub is szívesen látta volna?

– Korábban már játszottam Siófokon és tudtam, hogy egyszer vissza fogok térni. Ha akkor, tizenegy éve nem esünk ki az élvonalból, nem igazoltam volna Zalaegerszegre, sőt talán máshova sem! El tudtam volna képzelni a pályafutásom hátralévő részét Siófokon. Tavaly aztán elérkezett a pillanat a visszatérésre, a paksi kupameccsen már itt voltam 2018 decemberében, és már akkor eldöntöttem, hogy 2019 januárjától Siófokon folytatom, közel a családomhoz.

– Parádés volt a visszatérés, hisz az első öt bajnokiján négy gólt szerzett, de ennél is beszédesebb, hogy egy huszonegy bajnokin huszonegy ponttal álló, kiesés ellen küzdő együtteshez érkezett a télen, mely aztán a folytatásban már Magasföldivel tizenhat bajnokin huszonhárom pontig jutott a tavasszal. Összesen harmincnégy NB II.-es bajnokin játszott, kilenc gólt ért el és ezeken ötvennyolc pontot szereztek a kék-sárgák.

– Nem figyelem a statisztikákat, de ez valóban jól hangzik. Nem szereztek veszíteni, igyekeztem mindig kihozni magamból a maximumot, és talán tényleg nem túlzás azt mondani: sikeres időszakon vagyok túl. Úgy érzem, még a következő szezonban is segítségére tudtam volna lenni az együttesnek.

– Mégis Felcsúton folytatta…

– A jövőm szempontjából, ha borzasztó nehéz is volt, de ezt a döntést kellett meghoznom! Személyi edzőként dolgozom majd, emellett játszom a harmadosztályú együttesben is. Az utóbbi nagyon fontos, mert harmincöt évesen még érzek magamban erőt a folytatáshoz, nem akartam leállni a játékkal.

– A nyitó fordulóban a Nagykanizsa ellen góllal mutatkozott be Felcsúton, ha visszagondol a pályafutására, melynek már közel a vége, mennyire elégedett azzal?

– Furcsa megszokni, hogy fele annyi idős fiatalok vannak körülöttem a pályán, de ezt is élvezem. Ami pedig az edzői munkát illeti, remek szakemberek vesznek Felcsúton körül, akik a pedagógiai nevelésre is nagy hangsúlyt fektetnek, hisz az már elsőre észrevehető volt, hogy itt nincsenek föld felett lebegő labdarúgók! A pályafutásomra visszatérve, ha gyerekként megkérdeznek, biztosan elfogadtam volna mindazt, ami velem történt. Játszottam külföldön, voltam cseh bajnok, végigjártam az utánpótlás-válogatottakat, viszont felnőttválogatott nem voltam, csak a kispadig jutottam, a német Matthäus kapitánysága alatt. A válogatottság sajnos kimaradt a pályafutásomból.

Hetvenhat alkalommal lépett pályára a balatoniaknál

Magasföldi József két részletben összesen hetvenhat – első és másodosztályú – bajnoki mérkőzésen lépett pályára siófoki színekben. A Honvédtól érkező labdarúgó Újpesten debütált csereként 2008 februárjában, majd a következő fordulóban, a Diósgyőr elleni hazai bemutatkozása alkalmával máris két gólt szerzett! Az élvonalban – 2008 februárja és 2009 júniusa közt – negyvenkettő találkozón tizenhét gólt jegyzett a somogyiak játékosaként. Erről a teljesítményről mindent elmond, hogy a statisztikák szerint a jövőre 100 éves klub történetében „Dodinál” több élvonalbeli gólt csak nyolcan szereztek. A legeredményesebb Szabó Zoltán, aki 1992–97 közt harmincszor volt eredményes a legjobbak közt. Zalaegerszegi, paksi, gyirmóti, dunaújvárosi, mosonmagyaróvári és végül győri kitérő után érkezett vissza a balatoniakhoz, ahol újabb harmincnégy másod­osztályú bajnokin lépett pályára huszonkétszer kezdőként, és kilenc találatig jutott.