Kiskönyvben írta meg családja történetét a 95 éves Rózsi néni

Rózsi néni Marcaliban látta meg a napvilágot, hétéves koráig Gombán lakott, Horvátkúton nőtt fel és kötött házasságot, közel nyolcvan éve pedig Kéthely a lakóhelye. Az otthonba az egészségi állapota és az állandó felügyeletigénye miatt került. Gyermekkora óta kemény fizikai munkát végzett, 13 évesen már szerződött aratómunkás volt a Széchenyi-birtokon. Mint elmesélte, kora reggeltől késő estig dolgozott, s bár jó tanuló volt, csak öt esztendőt járt iskolába, azonban nem mindennapi módon egy ötvenoldalas könyvecskében, fotókkal illusztrálva örökítette meg élete legfőbb történéseit. 
A kiadványban visszatekint a férje és a családja származására egészen az 1800-as évek közepéig, részletesen mesél gyermek- és ifjúkora nehézségeiről és az ötvenes évek emberpróbáló időszakáról. A háborút annak ellenére nagyobb baj nélkül átvészelte, hogy a feljegyzése szerint Horvátkút környékén súlyos harcok folytak, és két alkalommal is átvonultak a hadviselő felek. 
Az 1947-ben kötött házassága után a kéthelyi hegybe költöztek, ahol huzamosabb ideig volt a lakhelyük. Ács férje vidéken dolgozott, emiatt a négy fiú- és az egy leánygyermek nevelésének minden gondja-baja rá hárult, és az idősebbeket is korán munkára kellett fognia. Lajos fiuk a Balatonboglári Állami Gazdaság kiváló borásza lett, aki rokkantnyugdíjasként is hosszú évek óta Balatonboglár közéletének kiemelkedő személyisége. Rózsi néni férje egy lovaskocsi-baleset következményeként hunyt el 1988-ban. 
Az idősotthon lakója bár többféle betegségben szenved, és a hallása is megromlott, szellemileg azonban még mindig rendkívül friss. Kedves, mosolygós egyéniség, aki a napjait többnyire tévénézéssel tölti, szeret beszélgetni és segíteni másokon. Bár nagyon szeretett olvasni is, a szöveg kisilabizálása azonban szemének gyengesége miatt egyre nagyobb nehézséget okoz számára.