Vidám drámázás Kaposújlakon

Lecső Péter és Fekete Kata, a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori színészei színjátszó tábort tartanak ezekben a napokban Kaposújlakon. Két héten keresztül szinte együtt élnek a gyerekekkel, miközben darabot írnak, szerepet osztanak, problémákat kezelnek, vagy éppen palacsintát sütnek. Ottjártunkkor a helyi kötődésű színész, a jelenleg jelmeztervezőként dolgozó színésznővel a falu kultúrházának nézőteréről irányítja a csapatot, ahol a hat év körüli kölykök lesik a kamaszok mozdulatait.

A kultúrház vezetője is jelmezt öltött, reverendában gyakorolja a tapsrendet a fiatalokkal. – A dolog jó felé tart, de romokban hever – mondja a színész a tábort záró előadás próbáján, majd tizenöt perc szünetet rendel el. – Nem a színészképzés a célunk, és a gyermekek sem ezért jönnek hozzánk, ennek ellenére túljelentkezés volt a táborba. Több mint húszan vagyunk, kicsik és nagyok együtt, többnyire helyi fiatalok. Szituációs játékokat, helyzetgyakorlatokat végzünk, ami sok esetben jobb, mint egy csoport terápia. A hét végére pedig színpadra állítunk egy darabot, amit közösen hoztunk létre. Az előadás tulajdonképpen egy örömjáték, kissé Per Gynt történetére utalva – mondta el a színész.

A szicíliai rózsa című darab ősbemutatójára a táborlakók szülei, s a falu apraja-nagyja is meghívást kapott, a kaposújlakiak lelkes támogatói is a tábornak a helyi önkormányzat mellett.

– Apa, felvehetem a bemutatóra azt a cipőmet, amit a mamitól kaptam? – szakította félbe beszélgetésünket kedves gyermeki türelmetlenséggel Lecső Lenke, aki lázasan készülődik az esti produkcióra. Miután apa mindenbe beleegyezett, megtudtuk, hogy mindenki maga találja ki a jelmezét, és a díszlet is közösen készül.

– Felnőtt szerepet játszanak a gyerekek, amit nagyon élveznek. A nadrágcsavargatós szavalás helyett sokszor a bakik alakítják a jeleneteket. A színpadi játék sokat segít nekik a kapcsolataik építgetésében, és hozzájárul ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a közösségben.

Falkástul Lecsőékhez

– A gondok csak akkor kezdődnek, amikor véget ér a tábor – mondja viccesen Bera György művelődésszervező. – A gyerekek falkába verődve bicikliznek a kultúrház körül, vagy megjelennek a Lecső családnál egy közös játékra. Szóval mindig lehet rájuk számítani, ha ünnepi műsor kell, vagy éppen anyák napja közeleg. – Minden a gyerekeknél kezdődik. Ha átérzik a közösség erejének fontosságát, itt maradnak és később is segíteni fognak egymásnak, tudni fogják, hogy kire számíthatnak, ha éppen bajba kerülnek. Mint egy jó színházban – tette hozzá Lecső Péter. Mindegy, ki mit csinál, ha jól működik, és mindenki egy cél érdekében dolgozik, akkor nem lehet gond.