2020.06.04. 14:00
A karantén magányában készült a rejtélyes másolat
Nem pihent a karanténidőszak alatt Rónai Attila kaposszerdahelyi ötvösmester. Elkészítette a páratlan nagyszentmiklósi kincs egyik legszebb darabjának, a bikafejes ivócsanaknak a mását.
A mester három hónapon át dolgozott a 10,6 centiméter magas, 12,2 centiméter hosszú és 283 gramm súlyú ivóedényen, amelyet egy műgyűjtő rendelésére készített el. – Érdekes volt ez a munka – mondta kérdésünkre Rónai Attila. – Már 55 éve dolgozom ötvösként, sok mindent láttam, de ez nagyon szép feladat volt.
Két ivócsanak is a kincs része, Rónai Attila mindkettőt elkészítette már. – Az egyik egy kicsit egyszerűbb, az két hónapi munkával készült el – mondta. – Ez utóbbi kicsit bonyolultabb, precízebb munkát igényelt. Három hónapig dolgoztam az ivócsanakon, de szerszámokat és próbadarabokat is készítettem.
Ugyanis a régiségek készítése nagyon bonyolult feladat, tudtuk meg a kaposszerdahelyi mestertől. Minden munkához más eszközök kellenek, a szerszámokat pedig maga készíti Rónai Attila. S mivel elszánt abban, hogy az összes nagyszentmiklósi kincshez tartozó edényt elkészítse, vélhetően lesznek még szerszámai.
A páratlan aranyleletet 1799-ben ásta elő egy szerb szőlősgazda a Temes-megyei Nagyszentmiklós közelében. A lelet 23, összesen több mint 10 kilogramm súlyú aranyedényből állt, s valószínűleg az avar fejedelmi kincstár része lehetett, ám előkerülése óta viták övezik eredetét. A kincs a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba került, majd a bécsi Szépművészeti Múzeumba. Napjainkban is az osztrák fővárosban található, kétszer, 1884-ben és 2002-ben állították ki Budapesten.
A nagyszentmiklósi kincs évszázadok múltán is rejtélyes maradt, több teória született rá, hol készülhetett, s kié lehetett, de egyik sem igazolódott be. Rónai Attila szerint az aranytárgyak egy hun-magyar fejedelmi családé lehettek, övék volt a terület, ahol megtalálták.
– Számomra nagy fájdalom, hogy rengeteg magyar jellegű történelmi kincs van nyugaton – mondta Rónai Attila. – Ezeknek itthon lenne a helye. A kincs replikája a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában van, ám az galvanoplasztikai eljárással készült és nem kézimunkával. Ellentétben a kaposszerdahelyi másolattal, amelyet szinte csak kézzel vésett, cizellált a mester.