Böndi Ádám: meg sem fordult bennem, hogy feladjam

Októberben műtötték. Mivel teltek az elmúlt öt hónapjai? 
– Sok idegeskedéssel és aggódással – összegezett Böndi Ádám. – Mindenre odafigyelek, annak érdekében, hogy rendben legyen a lábam. Az első időszakban a térdem tehermentesítésén volt a hangsúly, valamint az izmaim aktiválásán, hogy a sérült testrész ne kapjon terhelést. A másodikban már elkezdtem a térdem terhelését. Nagyrészt ugyanazokkal a gyakorlatokkal, mint korábban. A harmadikban, ahol most tartok, már súlyokkal is dolgozhatok, valamint végre a futhatok.  

Viszonylag lassan haladt a rehabilitációja. Mi ennek az oka? 
– Sok változás volt a stábban és ez a gyógytornászomat is érintette. Új szakemberhez kerültem, akivel abban állapodtunk meg, – mivel nem tudta követni a folyamatot – hogy inkább egyet vissza kettőt előre alapon újrakezdjük a rehabilitációt. Ez talán jobb is, hiszen inkább legyen hosszabb idő, de soha többet ne legyen gond a térdemmel, lábammal. 
A sérülés ellenére elutazott a télen a Siófok törökországi edzőtáborába. Ez jó bizonyíték arra, hogy számítanak Önre? 
– Nagyon jól esett ez a gesztus. Sok, a futballban élő ember mondta: ez arra utal, számítanak rám. Bízom benne, hogy a következő idényben Siófokon, teljesen egészségesen kezdem el a felkészülést és ebből a csapat is profitál majd.  

Egy profi játékosnak mindig nehéz, amikor nem léphet pályára. Mentálisan, hogyan hat ez Önre? 
– Nagyon rossz érzés, ami mellé még az is társult, hogy a csapatnak sem ment jól. Sajnáltam, hogy nem tudok ott lenni a társaimmal az utazások, a mérkőzések során és nem tudok nekik segíteni. Sok időbe telt, mire elfogadtam, sérült vagyok. Nehezen ment, mert végre megkaptam az élettől azt a lehetőséget, amiért évekig dolgoztam és ez a sérülés késlelteti, hogy megmutathassam magam a másodosztályban. A gondjaimról szerencsére sokat tudtam beszélgetni a szüleimmel, illetve a párommal is, aki sajnos jártas a keresztszalag-sérülésekben. 
Sokat támogatást kapott a tőlük? 
– A párom segített a legtöbbet, főleg az első hat hétben. Otthon mindent neki kellett csinálnia, de hála Istennek, jól vette az akadályt. 
Az étkezésre mennyire figyelt? 
– Igyekezetem figyelni, viszont a genetikám miatt, most van mit ledolgozni, hogy visszanyerjem a formám. Ezzel azonban nem lesz gond, főleg így, hogy már futok. 
Azzal, hogy újra futhat, érzi, hogy itt az út vége? 
– Igen, és nagyon várom már azt a mondatot: holnap a csapattal edzhetsz! Ezért dolgozok, napról-napra közelebb van ez a nap, de erre még valószínűleg májusig várnom kell. 

Egy komoly sérülés után mentálisan mennyire nehéz visszatérni? Megfordult önben az a gondolat, hogy felhagy a futballal? 
– Egy pillanatra sem, ez az életem, nem tudnék futball nélkül élni és nem is akarok. Fiatal vagyok még, szeretnék sikereket elérni ebben a sportban. Az élet majd eldönti, hogy sikerül-e. 
– Hogy viszonyul ahhoz, amikor valaki a térdéhez kap egy mérkőzés során? 
– Meghűl bennem a vér, amikor azt látom, hogy valaki elesik és a térdét fogja. 

Szeretne Siófokon maradni

– Követi a csapata mérkőzéseit? 
– Minden meccsre elutazom, akár Tiszakécskén, akár Pécsen játszik a csapat, ha csak ennyivel is, de próbálom támogatni őket. 
A tavaszt remekül kezdte a Siófok, most viszont megtorpant a csapat. Mit gondol a tavaszi idényről? 
– Jól kezdtünk, de sajnos az összes többi kiesőjelölt is. Bízom a csapatban és abban, hogy sikerül kiharcolni a bent maradást. 
A hátralévő mérkőzésektől mit vár? 
– Egyértelműen győzelmeket. Mindenre meccsre úgy kell kimennie a srácoknak, hogy ez az utolsó lehetőség, nyerni kell. Mindig a soron következő meccs a legfontosabb számunkra.