2019. 10. 15. 06:30 | [email protected]

Csank János egyik aranyköpése szerint a lesgólt soha nem rúgjuk, mindig kapjuk. A labdarúgás megszállottjai – szurkolók, játékosok, edzők, vezetők – valóban sokkal elevenebben őrzik emlékezetükben az őket sújtó, mintsem a segítő játékvezetői ítéleteket. Ha csal a bíró vagy vak, abból csak hátrányunk származhat, nem előnyünk – tartja a közvélekedés, ezért most szögezzük le: vasárnap este az Azerbajdzsán elleni budapesti Európa-bajnoki selejtezőn a magyar válogatott igenis lesgólt rúgott.

Természetesen csupán átvitt értelemben, mert az 1–0-ra megnyert meccs egyetlen – érvényes – gólja Korhut Mihály pazar távoli bombájából született, lesről szó sem lehetett. A 92. percben viszont a holland bíró érthetetlen módon ítélt kifelé szabadrúgást az azeriek abszolút szabályos egyenlítő találatánál. Kezezés, bármiféle egyéb szabálytalanság kizártnak tűnt, ráadásul azzal teljesedett be a szerencsénk, hogy az Eb-kvalifikációs sorozatban nem használják a video- elemző rendszert.

Nemzeti együttesünk így hét mérkőzés után négy győzelemmel és három vereséggel, 12 ponttal áll, és ha záró találkozóján, november 19-én három pontot szerez Wales ellen Cardiffban, megingathatatlan résztvevője a 2020-as kontinenstornának. Kéretik ezt ne merész futballszakmai esélylatolgatásnak, csupán egyszerű matematikai kalkulációnak tekinteni – mert annak vitathatatlan.

A közelmúlt két eredményét ugyanis mintha mi rendeltük volna a csoportban: Wales csütörtökön Szlovákiában, vasárnap hazai pályán, Horvátországot fogadva játszott 1–1-es döntetlent, így az összes többi körülménytől függetlenül a cardiffi diadal az atombiztos második helyet jelentené a mieink számára. Ha ugyanis a horvát–szlovák meccsen déli szomszédaink pontot szereznek, a szlovákokat előzzük meg, ha viszont Hamsikék nyernének, akkor a horvátokat utasítanánk magunk mögé.

Most persze mondhatjuk, hogy Fortuna egyszer végre már nekünk is tehetett egy gesztust, ennyi járt is,

és sorolhatjuk történelmi sérelmeinket: az 1954-es vb-fináléban Puskás, az 1962-es negyeddöntőben Tichy tévesen meg nem adott gólját, vagy legfrissebb traumaként azt, hogy szeptemberben, Budapesten, a szlovákoktól kapott 2–1-es verés alkalmával az első vendéggólt lesállás előzte meg. Ez mind így igaz, és, mint tudjuk, a lesgólt mindig kapjuk…

Mégis azt javaslom, rebegjünk el inkább egy hálaimát, mert az ősszel látottak alapján a sors kegye, hogy még versenyben vagyunk.

Hozzászólások