Egymilliárd forint! Érti?! Egymilliárd! Kilenc hónapom ráment a szervezésre, végül bebuktam az egészet. A külföldi partner persze nem értette az egészet. Több évtizedes a kapcsolatunk, mindig korrektek voltak, s bennünk sem csalódtak, jóhírünket vitték Európában, ajánlottak a beszállítóiknak, mint megbízható céget. Ezért is vetődött föl, hogy amikor náluk profilváltás lesz, átvesszük az eddigi gyártósorukat, mi visszük tovább az üzletet, persze megkapjuk hozzá az teljes vevőkört. Komoly európai cégek, állandó megrendelés, biztos bevétel – ennél jobb üzlet nincs, gondoltam már akkor is. Aztán az is kiderült, a partner nem pénzt kér, hanem két év alatt termékben letörlesztem a gyártósor árát. Ez ám a hab a kakaón! Odaadja a gépeit, s azon gyártjuk le a tartozásunkat.
Januárban nekiálltunk számolgatni, az egyik csarnokba éppen befért volna a gépsor, a partner szállította volna azonnal, de mondtam, kell még egy kis idő, fel kell vennem az embereket. Úgy 15-20 munkást kellett keresnem, s öt vezetőt. Lakatost, maróst, esztergályost, és mérnököket, meg persze egy művezetőt. Az hamar kiderült, ennyi mozdítható szakmunkás talán az országban nincs, nemhogy Somogyban vagy a környező megyékben. Ez nem is újdonság, ezért is álltunk rá mi is néhány évre a szakképzésre, szerződtünk diákokkal, kitanulták a szakmákat, éppen az idén tavasszal végzett az első tíz fős csoport. Nyolcan, amint megkapták a bizonyítványt, már a nyáron kimentek külföldre: 1500–1700 eurót kapnak egy hónapra kezdőként, négyen összeállnak, kivesznek egy lakást ötszáz euróért, óvatosan élnek, s ezer eurót vigyorogva félretesznek havonta. Ezzel hogyan versenyezzek? Aki itthon maradt, az is csak azért, mert vigyáz az özvegy anyjára, vagy szerelmes, és a barátnője még iskolába jár…
Szóval azt tudtam, hogy szakit állandóra nem találok, de gondoltam, megoldom, szerzek cégektől bérmunkásokat arra az időre, amíg feltöltjük a létszámot. Ha kell, akár több évre is, hiszen egy milliárdos fejlesztésnek el kell bírnia ennyi plusz költséget. Azt viszont nem gondoltam, hogy vezető posztra sem találok senkit. Nem egy-két ember hiányzott még augusztusban is, hanem mind az öt. Négy mérnök és egy szakközépiskolát végzett technikus. Utóbbit negyedmilliós fizetéssel kerestünk, olajat csak a fritőzben látott volna, számítógépes meló az egész, munkafolyamat-ellenőrzés, kapcsolat a kereskedelmi osztállyal, a raktárral, tizenkilenc-húsz éves kezdőnek szerintem nem rossz, már csak a majdani referencia miatt sem. Senkit sem találtunk… A mérnökök is csak legyintenek, ha ajánlatot teszünk nekik, aki normálisan beszél közülük egy-két nyelvet, már az egyetem alatt aláír valami nagy céghez, vagy megy ki külföldre. Ide Somogyba csak kirándulni jönnek, rekreációs hétvégékre, meg üdülni a Balatonhoz. De nem csak őket nem érdekli a megye, ha csak nincs valami lokálpatrióta egyetemista, akit visszahúz a szíve, képtelenség idecsalogatni valakit. Másfél éve keresünk egy külkereskedelmi vezetőt, minden létező helyen meghirdettük az állást, s folyamatosan engedtünk az igényekből. Az elején még kértünk gyakorlatot, szakirányú végzettséget, most ott tartunk, beszéljen két nyelvet az illető, s mi betanítjuk fél-egy év alatt. De nincs jelentkező. Illetve aki érdeklődik, meghallja, hová kellene jönnie, s hiába egy óra autóval Budapest, nem vállalja.
A franciák persze nem értik az egészet, ilyen tuti üzletet végül miért mondtam vissza. Egymilliárdos cégfejlesztés esett a kútba, huszonöt munkahely veszett el, ami ugyanennyi család, nagyjából száz ember megélhetése. Mert ez nem közmunka éhbérért, nem járdasepregetés, ároktisztítás, parlagfű-kaszálás.
Csak vakarom a fejem, s nem akarom elhinni. Még mindig reménykedem, ez csak egy rémálom. Aztán úgy érzem, elsírom magam: egymilliárd. Érti, egymilliárd?!
Egymilliárdos cégfejlesztés esett a kútba, huszonöt munkahely veszett el, ami ugyanennyi család, nagyjából száz ember megélhetése.
Ezt ne hagyja ki!
Mutasd meg a szépséged és legyél te 2021 Tündérszépe! Tízmilliós összdíjazás, autóhasználat és modellszerződés vár a legszebbekre
