12°
21°
Fotó: Kallus György / Vasárnap Reggel

Cserháti Ágnes: Akkor beszéljünk, ha van üzenet

Hosszú ideig tévénézők millióinak a kedvence volt Cserháti Ágnes bemondónő, akinek Dsida-verssel és telefonon is kérték meg a kezét a lelkes férfi rajongók.

Évek óta nem adott interjút, de most a Vasárnap Reggellel kivételt tett. A hetilap legutóbbi számában található interjút változtatás nélkül közöljük.

Beszélgetésünk elején említette, hogy régen adott interjút, korábban is ritkán tette. Ennek mi az oka? Évekig képernyőn dolgozott, nagyon sokan kíváncsiak arra, mi van önnel.

Így neveltek, és orvos férjemmel az értékalapú kommunikáció elvét valljuk. Az egyetemen is üzenettudatos kommunikációt tanítok, akkor beszéljünk, ha van üzenetünk. Ha nincs, felesleges locsogni. Ráadásul a mai zajos média világában az az információ, hogy „köszönöm, jól vagyok”, már nem hír. A kollégáim egy része napi szinten megjelenik, és akar is szerepelni a bulvármédiában. Én nem. Natalie Portman nyilatkozta valahol, hogy azért nem beszél a családjáról, mert kényelmetlen számukra olvasgatni, hogy mit mesél róluk. Nos, az én fiaim kamaszok, és nagyon nem szeretik, ha újságoknak mesélek róluk. Amikor az iskolájukban a szakmák napján a televíziós munkámról beszéltem, akkor is hevesen tiltakoztak még azoknak a címlapoknak a bemutatása ellen is, amiken kisbabaként szerepeltek velem. Tízéves koruk óta nem beszélek róluk a lapoknak.

Előfordul, hogy boltban vagy az utcán odamennek önhöz?

Amikor aktívan tévéztem, igen gyakori eset volt, hogy megszólítottak az utcán. Adás közben pedig az is előfordult, hogy egy kedves, ismeretlen fiatalember telefon kérte meg a kezemet. A legrafináltabb egy újságírónak álcázott férfi volt, aki egy Dsida Jenő-verset is elszavalt nekem, csak hogy közelebb kerülhessen hozzám. Szerencsére csak jó és szép élményeim vannak, soha senki nem volt tolakodó vagy udvariatlan. Amikor kismama voltam, akkor is odajöttek hozzám, megsimogatták a hasamat. Az egyik legkedvesebb emlékem Jászfényszarun, Jávorcsik Marcihoz fűződik. Az anyukájával beszélgettem, ő pedig körülöttünk kerékpározott ötévesen, és igen komolyan méregette a lábamat. Később meghívtam, hogy látogasson meg a stúdióban, ahol kamera elé állhat ő is, és benne lesz a tévében. Rendkívül komolyan rábólintott, és azt mondta: de nekem benne legyen a lábam is. Majd rögtön megmagyarázta, nem is gondolta volna, hogy nekem van lábam, hisz bemondónőként csak deréktól felfelé látott a tévében.

A fiait is bevitte a televízióba?

Előfordult, mivel a munkám a hobbim is, ezért a gyerekek születése után viszonylag korán elvállaltam kisebb feladatokat, így Marci fiamat már baba korában vittem a stúdióba, Bencével pedig többnapos Főtér-forgatásra utaztunk együtt. Nagyobb korukban is jöttek velem, de számukra azért nem volt annyira izgalmas anyára várni.

Most már egyáltalán nem televíziózik?

Nem, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanítok, kommunikációs tréningeket tartok, rendezvényeket moderálok. Amikor az MTVA létrejötte után elvállaltam, hogy a közmédia szóvivője leszek, azt a döntést is meghoztam, hogy többé nem jelenek meg a képernyőn mint műsorközlő. Ezzel a munkakörrel együtt járt a műsorvezetők, riporterek képzése, véleményezése, és a mikrofonengedélyek kiadása is. A kollégáimmal megreformáltuk a képzést, amire nagyon büszke vagyok, és együtt dolgozhattam a régi tanáraimmal, Wacha Imrével, Bíró Etelkával, Kalmár Zsuzsával, Molnár Ildikóval, akiktől a beszédképzés alapjait tanultam. A közös munkát az egyetemen is folytattuk Wacha tanár úrral és Molnár Ildikóval. Nagy élmény volt velük alkotni, két nagyon hasznos jegyzet is született a kezünk nyomán.

A mai napig kell gyakorolnia a hangképzést?

Hogyne! A hangom a munkaeszközöm, sosem lehet elhanyagolni.

Most egyetemi oktatóként dolgozik, de alapvetően is tanítóként és tanárként végzett. Ötvözi az eredeti végzettségét és a médiában szerzett tapasztalatait?

A tévézés nagyon régóta része az életemnek, már főiskolásként a jászberényi televíziónak dolgoztam. Egyik munka hozta a másikat, sosem kilincseltem állás után. Az élet úgy hozta, hogy a tévézésben szerzett tapasztalatot, tudást most tovább tudom adni. Nem hiányzik a képernyő, szeretek tanítani. Jól érzem magam a bőrömben. Most ünneplem áprilisban a születésnapom, és hálás vagyok a boldog, kerek magán- és szakmai életemért. Sőt, rengeteg tervem is van a jövőre nézve. Férjem édesapja a családom számára követendő példa (de bárki másnak is), 96 évesen nemrég combnyaktörésen, csípőprotézis-beültetésen esett át, és kisebb segítséggel aktív, tartalmas életet él, nagy tervekkel.

Tanított kicsiket is, most meg nagyokat. Szigorú tanár?

Dehogy! Most felnőtteket tanítok, és nagyon becsülöm, hogy családos emberek munka mellett időt szánnak arra, hogy a személyiségüket fejlesszék, a tudásukat bővítsék. Nem az adott vizsgafeladatot értékelem, hanem az egész féléves munkát. A legnagyobb kihívás a beszédképzés. A helyesen kiejtett hangokon túl a beszédet kísérő nonverbális kifejező megnyilvánulások nagymértékben befolyásolják az elhangzott szöveg hatását. Igen hosszú út vezet a hangképzésen, az önismereten át a nonverbális jelekig, a meggyőző kommunikációig. Van olyan is, akinek ez egy izgalmas játék, de a legtöbb tanítványom keményen megdolgozik a kívánt eredményért.

A legtöbb műsorvezető, bemondónő kiskorától készült erre a pályára, de ön nem. Hogy lesz egy jászsági kislányból, egy tanárnőjelöltből pár év alatt milliók számára ismerős arc?

Igen, valóban sokan éreztek már kisgyerekként is elhivatottságot, mert „látszani” akartak, szerették volna magukat megmutatni. Én nem, engem a kíváncsiság hajtott. Az érdekelt, hogyan lehet bemutatni egy érdekes eseményt úgy a nézőknek, mintha ők is jelen lennének abban a pillanatban. Azokat a kérdéseket akartam feltenni riporterként, amiket ők is megkérdeznének. Időközben az is kiderült, hogy az újságírásnál jobban érdekel a szóbeliség, a szó embere vagyok. Rengeteget tanultam a kollégáktól, a legnagyobbak segítettek, Kudlik Julival, Kertész Zsuzsával dolgoztam együtt bemondóként, riporterként pedig az Ablak című magazinban kezdtem, ahol a nagy csapattól tanulhattam. Nagyon jó iskola volt. A munkám során az őszinte kíváncsiság, az elhivatottság, a tehetség és a szorgalom volt a fontos. Sok év szakmai rutinnal ma már én is meg tudom mondani, hogy kiből lehet remek újságíró vagy riporter.

A jó riporter kíváncsi, de empatikus is, kicsit pszichológus is?

Máshogy nem megy. De szerencsére a televíziós újságírás 10-15 perc aktív figyelmet követel meg, hiszen a legtöbb interjú ilyen hosszúságú. Nap mint nap embereket „nyitogatunk”, próbálunk nem sablonosak lenni, hanem megtalálni egy kis rést, ami közelebb visz az interjúalanyhoz, a személyiségéhez.

Ez felelősség is.

Óriási, hiszen ha megnyílt az interjúalany, a riporter felelőssége, hogy mit mutat meg belőle a nagyvilágnak. Sosem voltam például jó oknyomozó riporter, de bulvárújságírónak sem lettem volna jó. Talán a szakmai hitvallásomnak is tekinthető, gyakornokkorom óta vallom, hogy olyan interjút szeretnék készíteni, ami a beszélgetőpartneremnek is kellemes élmény, utána is szívesen vállalkozik egy újabb nyilvános szereplésre. Az asszertív kommunikációt a magán és a szakmai életemben is fontosnak tartom. Persze nem lehet elhanyagolni a metakommunikáció jelentőségét sem, az legalább a fele az üzenetközvetítésnek.

Ettől el tud vonatkoztatni, ha leül egy ismeretlennel beszélgetni?

Ki tudom privát helyzetekben kapcsolni a szakmaiságot, de néha mégis óhatatlanul figyelek a helyes kiejtésre, a hangszínre, a nonverbális jelekre. A férjem orvos, és megkért egyszer, hogy segítsek felkészülni egy nyilvános szereplésre. Sajnos az első mondatainál már elmondtam az észrevételeimet, így inkább egy kommunikációs tréner barátunkkal folytatta a konzultációt. Pár óra múlva hazajött, és azt mondta, hogy ugyanazokat az észrevételeket tette, mint én, de sokkal kedvesebben. (nevet)

Szerencsés?

Békés természet vagyok. Nem nagy álmokat kergetek, hétköznapi céljaim vannak, napról napra építkezem. A kicsi örömök, az apró eredmények, sikerek is boldoggá tesznek. Nyilván vannak kudarcok, amiken igyekszem túllépni. Egy jó esti vacsorának is örülök, ha életem mindhárom férfija boldog. Nemrég bővült a családunk, örökbe fogadtunk egy kutyát, Müzlit, aki a női vonalat erősíti, kislány. Nagyon sok örömet tud nekünk szerezni.

Borítókép: Cserháti Ágnes

Hozzászólások

jó példa
Szoptatószobát rendeznek be a Tádzs Mahalban
JEGYZET / 16 perce
Hegymenet és szerencse
Az olasz körversennyel kapcsolatosan nekünk, magyaroknak is van miért izgulnunk, hiszen a jövő évi Giro első három szakasza Magyarországon teszi majd próbára a bringások mezőnyét.
Gyász
„Az emlékezés a lélekben terem. A lélek pedig nem hal meg soha.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HORVÁTH SÁNDORNÉ Marika kaposvári lakos 78 éves korában elhunyt. Végső nyughelyére május 24-én, pénteken, 12.30 órakor kísérjük a kaposvári Keleti temetőben. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HAJCSÁR LAJOSNÉ Jergel Margit toponári lakos, 80 éves korában elhunyt. Temetése május 24-én, pénteken, 15 órakor lesz a toponári temetőben. Gyászoló családja
„ Amíg éltél szerettünk, amíg élünk nem feledünk.” Fájó szívvel emlékezünk KESZTYŰS GYÖRGYNÉ volt kadarkúti lakos halálának 3. évfordulóján. Férje és szerettei
Fájdalommal tudatjuk, hogy ID. DOBOLY JENŐNÉ május 16-án elhunyt. Temetése május 22-én, szerdán, 12.30 órakor lesz a kaposvári Keleti Temetőben. Gyászoló családja
„Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben él, és örökre itt marad.” (Reményik Sándor) Fájó szívvel tudatjuk, hogy BIZDERI KÁLMÁN volt mernyei MÁV állomásfőnök életének 78. évében elhunyt. Végső búcsút május 22-én, szerdán, 14.30 órakor veszünk tőle a kaposvári Keleti temetőben. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Szerettei
Fájdalommal tudatjuk, hogy FARKAS JÁNOS bolhási lakos 74 évesen elhunyt. Temetése május 23-án, csütörtökön, a 16 órakor lesz a bolhási temetőbe. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. A gyászoló család
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk KÖRTÉS JÓZSEFNÉ halálának első évfordulóján. Gyászoló szerettei
"Álmodtunk egy jövőt, csodálatos szépet, De a szomorú sors, mindent összetépett." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HARASZTI ISTVÁN MIHÁLYNÉ Heresznyei Mária volt berzencei lakos 65 éves korában elhunyt. Temetése május 23-án, 10 órakor lesz a böhönyei temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
"Elpihen a szív mely értünk dobogott, Számunkra élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZABÓ JÁNOSNÉ volt kaposújlaki lakos 77 éves korában elhunyt. Temetése május 24-én, 11 órakor lesz a kaposmérői temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
"Vele együtt volt teljes az életünk, Hogy elment, vele vitte örömünk. Üres és csendes lett nélküle a ház, Hiányzik közülünk, s ez nagyon fáj." Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk KISS IMRE halálának első évfordulóján. Szerető leánya és vője
"Drága jó szívét, dolgos két kezét áldd meg atyám, s mi megköszönjük, hogy Ő lehetett a nagymamánk." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KARSAI MARGIT öreglaki lakos, életének 90. évében elhunyt. Temetése május 21-én, kedden, a 16 órai gyászmisét követően az öreglaki temetőben lesz. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló unokái
Fájdalommal tudatjuk, hogy GYÖNGY FERENC volt sávházi lakos 97 éves korában elhunyt. Temetése május 22-én, a gyászmisét követően, 10 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HAJAS JÁNOS életének 64. évében távozott közülünk. Utolsó útjára május 20-án, hétfőn, 13.30 órakor kísérjük a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
"Soha nem feledünk, mindig velünk maradsz. Halálod, míg élünk, fájó emlék marad." Fájó szívvel emlékezünk LAKATOS FERENCNÉ Kirsch Mária volt somogyvári lakos halálának 1 évfordulóján. Örökké szerető gyermekeid: Erzsébet és Ferenc, unokáid: Edina és Krisztián
"Kegyetlen volt a sors, hamar elvett tőlünk, De a szíved melege itt marad közöttünk. Hirtelen halálod megtörte szívünket, Örökké őrizzük drága emlékedet." Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk életünk legszomorúbb napjára TÓTH JÁNOSNÉ Antal Margit (Manyi) volt Kaposvár, Buzsáki u. 2/A szám alatti lakos halálának 11. évfordulóján. Szerető férjed, gyermekeid, unokáid, húgod és családja, valamint a rokonság
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyánk KECSKÉS ARANKA mernyeszentmiklósi lakos, 69 éves korában elhunyt. Május 18-án, szombaton, a 10 órai gyászmisét követően a mernyeszentmiklósi temetőben helyezzük végső nyugalomba. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
„Küzdöttél, de már nem lehet, átölel a csend és a szeretet.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VAJDA TAMÁS hetesi, majd kaposvári lakos, 44 éves korában elhunyt. Temetése május 18-án, szombaton, a 10 órai gyászmisét követően lesz a hetesi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló szerettei
„Úgy mentél el szótlan, csendben, meggyötört tested sírhalom. Elpihentél a csillagok közt, hol nincs már fájdalom.” Megrendülten tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy LÁNGI JÁNOSNÉ Bánhidi Rozália somogysárdi lakos 72 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése május 17-én, pénteken a 9 órai gyászmisét követően lesz a somogysárdi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
„…Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” Máté evangéliuma 25,21. Fájdalommal, de Isten akaratát elfogadva tudatjuk mindazokkal akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy HALÁSZI ATTILA a Nemesdédi Református Egyházközség gondnoka, a Somogyi Református Egyházmegye és a Dunántúli Református Egyházkerület tanácsosa 2019. május 10-én, életének 66. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének. Szerettünktől május 20-án, hétfőn, 11 órakor veszünk búcsút a nemesdédi temetőben. Emlékét szívünkben megőrizzük! Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
„Az élet csendesen megy tovább, De emléked elkísér egy életen át.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ANDERKA LÁSZLÓ orci lakos 63 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása május 17-én, pénteken, 13 órakor lesz az orci temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
Követő módban / 47 perce
Tényleg mindent lát a Google szeme: megint kibukott valami
Erdélyi Magyar Ifjak / 7 órája
Wass Albert-műsor miatt gyanúsítja a szervezőket a román rendőrség
Eb-selejtezők / 8 órája
Rossi három fővel szűkítette a válogatott keretét
9 órája
Közösséget is építettek az atádi sérültek
Györke József
Videó / 10 órája
Könyvcsomagokat adományoztak az iskoláknak
Gy. Zs.
Generációk / 10 órája
Egy problémás generáció adja majd a többséget a munkavállalók között
Kovács Gábor