20°
30°
16°
Fotó: Kallus György / Vasárnap Reggel

Cserháti Ágnes: Akkor beszéljünk, ha van üzenet

Hosszú ideig tévénézők millióinak a kedvence volt Cserháti Ágnes bemondónő, akinek Dsida-verssel és telefonon is kérték meg a kezét a lelkes férfi rajongók.

Évek óta nem adott interjút, de most a Vasárnap Reggellel kivételt tett. A hetilap legutóbbi számában található interjút változtatás nélkül közöljük.

Beszélgetésünk elején említette, hogy régen adott interjút, korábban is ritkán tette. Ennek mi az oka? Évekig képernyőn dolgozott, nagyon sokan kíváncsiak arra, mi van önnel.

Így neveltek, és orvos férjemmel az értékalapú kommunikáció elvét valljuk. Az egyetemen is üzenettudatos kommunikációt tanítok, akkor beszéljünk, ha van üzenetünk. Ha nincs, felesleges locsogni. Ráadásul a mai zajos média világában az az információ, hogy „köszönöm, jól vagyok”, már nem hír. A kollégáim egy része napi szinten megjelenik, és akar is szerepelni a bulvármédiában. Én nem. Natalie Portman nyilatkozta valahol, hogy azért nem beszél a családjáról, mert kényelmetlen számukra olvasgatni, hogy mit mesél róluk. Nos, az én fiaim kamaszok, és nagyon nem szeretik, ha újságoknak mesélek róluk. Amikor az iskolájukban a szakmák napján a televíziós munkámról beszéltem, akkor is hevesen tiltakoztak még azoknak a címlapoknak a bemutatása ellen is, amiken kisbabaként szerepeltek velem. Tízéves koruk óta nem beszélek róluk a lapoknak.

Előfordul, hogy boltban vagy az utcán odamennek önhöz?

Amikor aktívan tévéztem, igen gyakori eset volt, hogy megszólítottak az utcán. Adás közben pedig az is előfordult, hogy egy kedves, ismeretlen fiatalember telefon kérte meg a kezemet. A legrafináltabb egy újságírónak álcázott férfi volt, aki egy Dsida Jenő-verset is elszavalt nekem, csak hogy közelebb kerülhessen hozzám. Szerencsére csak jó és szép élményeim vannak, soha senki nem volt tolakodó vagy udvariatlan. Amikor kismama voltam, akkor is odajöttek hozzám, megsimogatták a hasamat. Az egyik legkedvesebb emlékem Jászfényszarun, Jávorcsik Marcihoz fűződik. Az anyukájával beszélgettem, ő pedig körülöttünk kerékpározott ötévesen, és igen komolyan méregette a lábamat. Később meghívtam, hogy látogasson meg a stúdióban, ahol kamera elé állhat ő is, és benne lesz a tévében. Rendkívül komolyan rábólintott, és azt mondta: de nekem benne legyen a lábam is. Majd rögtön megmagyarázta, nem is gondolta volna, hogy nekem van lábam, hisz bemondónőként csak deréktól felfelé látott a tévében.

A fiait is bevitte a televízióba?

Előfordult, mivel a munkám a hobbim is, ezért a gyerekek születése után viszonylag korán elvállaltam kisebb feladatokat, így Marci fiamat már baba korában vittem a stúdióba, Bencével pedig többnapos Főtér-forgatásra utaztunk együtt. Nagyobb korukban is jöttek velem, de számukra azért nem volt annyira izgalmas anyára várni.

Most már egyáltalán nem televíziózik?

Nem, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanítok, kommunikációs tréningeket tartok, rendezvényeket moderálok. Amikor az MTVA létrejötte után elvállaltam, hogy a közmédia szóvivője leszek, azt a döntést is meghoztam, hogy többé nem jelenek meg a képernyőn mint műsorközlő. Ezzel a munkakörrel együtt járt a műsorvezetők, riporterek képzése, véleményezése, és a mikrofonengedélyek kiadása is. A kollégáimmal megreformáltuk a képzést, amire nagyon büszke vagyok, és együtt dolgozhattam a régi tanáraimmal, Wacha Imrével, Bíró Etelkával, Kalmár Zsuzsával, Molnár Ildikóval, akiktől a beszédképzés alapjait tanultam. A közös munkát az egyetemen is folytattuk Wacha tanár úrral és Molnár Ildikóval. Nagy élmény volt velük alkotni, két nagyon hasznos jegyzet is született a kezünk nyomán.

A mai napig kell gyakorolnia a hangképzést?

Hogyne! A hangom a munkaeszközöm, sosem lehet elhanyagolni.

Most egyetemi oktatóként dolgozik, de alapvetően is tanítóként és tanárként végzett. Ötvözi az eredeti végzettségét és a médiában szerzett tapasztalatait?

A tévézés nagyon régóta része az életemnek, már főiskolásként a jászberényi televíziónak dolgoztam. Egyik munka hozta a másikat, sosem kilincseltem állás után. Az élet úgy hozta, hogy a tévézésben szerzett tapasztalatot, tudást most tovább tudom adni. Nem hiányzik a képernyő, szeretek tanítani. Jól érzem magam a bőrömben. Most ünneplem áprilisban a születésnapom, és hálás vagyok a boldog, kerek magán- és szakmai életemért. Sőt, rengeteg tervem is van a jövőre nézve. Férjem édesapja a családom számára követendő példa (de bárki másnak is), 96 évesen nemrég combnyaktörésen, csípőprotézis-beültetésen esett át, és kisebb segítséggel aktív, tartalmas életet él, nagy tervekkel.

Tanított kicsiket is, most meg nagyokat. Szigorú tanár?

Dehogy! Most felnőtteket tanítok, és nagyon becsülöm, hogy családos emberek munka mellett időt szánnak arra, hogy a személyiségüket fejlesszék, a tudásukat bővítsék. Nem az adott vizsgafeladatot értékelem, hanem az egész féléves munkát. A legnagyobb kihívás a beszédképzés. A helyesen kiejtett hangokon túl a beszédet kísérő nonverbális kifejező megnyilvánulások nagymértékben befolyásolják az elhangzott szöveg hatását. Igen hosszú út vezet a hangképzésen, az önismereten át a nonverbális jelekig, a meggyőző kommunikációig. Van olyan is, akinek ez egy izgalmas játék, de a legtöbb tanítványom keményen megdolgozik a kívánt eredményért.

A legtöbb műsorvezető, bemondónő kiskorától készült erre a pályára, de ön nem. Hogy lesz egy jászsági kislányból, egy tanárnőjelöltből pár év alatt milliók számára ismerős arc?

Igen, valóban sokan éreztek már kisgyerekként is elhivatottságot, mert „látszani” akartak, szerették volna magukat megmutatni. Én nem, engem a kíváncsiság hajtott. Az érdekelt, hogyan lehet bemutatni egy érdekes eseményt úgy a nézőknek, mintha ők is jelen lennének abban a pillanatban. Azokat a kérdéseket akartam feltenni riporterként, amiket ők is megkérdeznének. Időközben az is kiderült, hogy az újságírásnál jobban érdekel a szóbeliség, a szó embere vagyok. Rengeteget tanultam a kollégáktól, a legnagyobbak segítettek, Kudlik Julival, Kertész Zsuzsával dolgoztam együtt bemondóként, riporterként pedig az Ablak című magazinban kezdtem, ahol a nagy csapattól tanulhattam. Nagyon jó iskola volt. A munkám során az őszinte kíváncsiság, az elhivatottság, a tehetség és a szorgalom volt a fontos. Sok év szakmai rutinnal ma már én is meg tudom mondani, hogy kiből lehet remek újságíró vagy riporter.

A jó riporter kíváncsi, de empatikus is, kicsit pszichológus is?

Máshogy nem megy. De szerencsére a televíziós újságírás 10-15 perc aktív figyelmet követel meg, hiszen a legtöbb interjú ilyen hosszúságú. Nap mint nap embereket „nyitogatunk”, próbálunk nem sablonosak lenni, hanem megtalálni egy kis rést, ami közelebb visz az interjúalanyhoz, a személyiségéhez.

Ez felelősség is.

Óriási, hiszen ha megnyílt az interjúalany, a riporter felelőssége, hogy mit mutat meg belőle a nagyvilágnak. Sosem voltam például jó oknyomozó riporter, de bulvárújságírónak sem lettem volna jó. Talán a szakmai hitvallásomnak is tekinthető, gyakornokkorom óta vallom, hogy olyan interjút szeretnék készíteni, ami a beszélgetőpartneremnek is kellemes élmény, utána is szívesen vállalkozik egy újabb nyilvános szereplésre. Az asszertív kommunikációt a magán és a szakmai életemben is fontosnak tartom. Persze nem lehet elhanyagolni a metakommunikáció jelentőségét sem, az legalább a fele az üzenetközvetítésnek.

Ettől el tud vonatkoztatni, ha leül egy ismeretlennel beszélgetni?

Ki tudom privát helyzetekben kapcsolni a szakmaiságot, de néha mégis óhatatlanul figyelek a helyes kiejtésre, a hangszínre, a nonverbális jelekre. A férjem orvos, és megkért egyszer, hogy segítsek felkészülni egy nyilvános szereplésre. Sajnos az első mondatainál már elmondtam az észrevételeimet, így inkább egy kommunikációs tréner barátunkkal folytatta a konzultációt. Pár óra múlva hazajött, és azt mondta, hogy ugyanazokat az észrevételeket tette, mint én, de sokkal kedvesebben. (nevet)

Szerencsés?

Békés természet vagyok. Nem nagy álmokat kergetek, hétköznapi céljaim vannak, napról napra építkezem. A kicsi örömök, az apró eredmények, sikerek is boldoggá tesznek. Nyilván vannak kudarcok, amiken igyekszem túllépni. Egy jó esti vacsorának is örülök, ha életem mindhárom férfija boldog. Nemrég bővült a családunk, örökbe fogadtunk egy kutyát, Müzlit, aki a női vonalat erősíti, kislány. Nagyon sok örömet tud nekünk szerezni.

Borítókép: Cserháti Ágnes

Hozzászólások

Polgári kezdeményezés
Székelyföldért megmozgatjuk Európát – aláírásgyűjtés indult
Szoros küzdelem / 4 órája
Balázs Attila kikapott az umagi tenisztorna fináléjában
A magyar sportolónak ez volt az első ATP-döntője.
Gyász
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy RÓZSA JÓZSEFNÉ Vilhelm Mária volt Ecsenyi lakos 68 éves korában elhunyt. Temetése július 23-án, kedden, 14 órakor lesz az Ecsenyi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, virágaikkal, együttérzésükkel gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KECSKÉS SÁNDORNÉ Stark Ágota kaposvári lakos életének 65. évében elhunyt. Temetése július 23-án, kedden, 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy RESS ANTAL balatonfenyvesi lakos, 68 éves korában elhunyt. Temetése július 25-én, a 10 órai balatonfenyves-alsói templomban tartandó gyászmisét követően, 10.45 órakor a balatonmária-alsói temetőben lesz. Gyászoló szerettei
"Nem így akartam, nem így gondoltam, szerettem volna még élni. De a halál könyörtelen volt, el kellet menni." Soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÓSA ISTVÁN LÁSZLÓ nyugállományú főtörzs zászlós taszári lakos, életének 90. évében elfáradt szíve megszűnt dobogni. Utolsó útjára katonai tiszteletadással július 23-án, kedden, 12.30 órakor kísérjük a kaposvári Keleti temetőben. Köszönjük mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Szerető felesége, gyermekei, unokái, dédunokái
PANDUR JÁNOSNÉ Juhász Ágota már 5 éve Isten országába költöztél. Várjuk, hogy csoda történjen, belépj az ajtón, újra láthassunk és szerethessünk. Soha nem felejtő szeretteid
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy TÓTH KÁLMÁNNÉ homokszentgyörgyi lakos, életének 86. évében elhunyt. Július 20-án, szombaton a 11.30 órai gyászmisét követően a homokszentgyörgyi temetőben kísérjük utolsó utjára. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy LOVRÓ LÁSZLÓNÉ kisbárapáti lakos életének 80. évében váratlanul elhunyt. Temetése július 19-én, pénteken, a 14 órai gyászmisét követően lesz a kisbárapáti temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GYENGE LÁSZLÓNÉ Remenyik Ilona Ráksi lakos életének 81. évében, hosszantartó, súlyos betegségben elhunyt. Temetése július 22-én, hétfőn 13 órakor lesz a Ráksi temetőben. A gyászoló család
Soha el nem múló fájdalommal és szeretettel emlékezünk LÁSZLÓ FERENCNÉ Benedek Jolán halálának 5. évfordulóján. Szerető férje, fia, menye, unokái: Timi, Tomi, dédunokái: Dani, Nóri, szerető testvére Géza és családja valamint szerettei
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt idő arra, el kellett indulni.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy STAGL JÓZSEFNÉ Jakab Éva kaposvári lakos 71 évesen elhunyt. Temetése július 19-én, pénteken, 14.30 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló fia és unokája
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy SCHULCZ JÁNOSNÉ barcsi lakos 91. esztendejében csendesen elhunyt. Temetése július 18-án csütörtökön 16 órakor lesz a barcsi Béke utcai temetőben. A gyászoló család.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy SUTYOR JÁNOSNÉ Komáromi Ilona öreglaki lakos 78 éves korában elhunyt. Temetése július 18-án, csütörtökön, a 9 órai gyászmisét követően az öreglaki temetőben lesz. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy KRAUSZ JÓZSEF életének 91. évében elhunyt. Temetése július 19-én a 15 órai szentmisét követően a Somogybabodi temetőben lesz. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FÖLDES LÁSZLÓ kaposmérői lakos 66 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése július 19-én, pénteken, a 10 órai gyászmisét követően lesz a kaposmérői temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló gyermekei
"Véget ért szenvedésed, Szívedben nyugalom. A miénkben, kik itt maradtunk, El nem múló fájdalom." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TOMBOR NÁNDORNÉ Magyar Magdolna volt sávolyi lakos 79 éves korában türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. Temetése július 17-én, a 13.15 órai gyászmisét követően lesz a sávolyi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
"Drága jó szívét, dolgos két kezét áldd meg Atyám, S én megköszönöm, hogy Ő lehetett az én Édesanyám." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZŐKE JÓZSEFNÉ Pálinkás Ilona életének 85. esztendejében csendesen elhunyt. Temetése július 18-án, csütörtökön, 14 órakor lesz a Szennai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Minden külön értesítés helyett. Szerettei
"Nem hal meg az, ki szerettei szívében él tovább." /Thomas Mann/ Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy RÁCZ BÉLA cipész mester 79 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása július 18-án, csütörtökön, 14.30 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
Szeretett édesapám KÁLMÁN LÁSZLÓ 82 éves korában örökre itt hagyott bennünket. Temetése szülőfalujában, Somogyudvarhelyen lesz július 16-án, a 10 órai gyászmisét követően 11 órakor. Lányod, vejed, unokád
Fájdalommal tudatjuk, hogy MAGYAR JÁNOS a Textilművek volt művezetője volt Kaposvár Szombathely utcai lakos életének 85. évében elhunyt. Temetése július 15-én, hétfőn, 14.30 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Apai gondoskodásával tovább él családja szívében. Gyászoló szerettei
KOVÁCS LÁSZLÓ és KOVÁCS ZOLTÁN volt szőlősgyöröki lakosok hamvait július 18-án, csütörtökön helyezzük örök nyugalomra a szőlősgyöröki temetőben. A szertartás 9 órakor misével kezdődik. Minden külön értesítés helyett.
Hit és szórakozás / 5 órája
Pár nap múlva már a Lóci Játszikra rophatják a református fiatalok
luxusutazás / 5 órája
Függőséget okozhat a hajón töltött nyaralás
Adatvédelem / 6 órája
Munkaadónk csak kivételes esetekben másolhatja le személyes iratainkat
Vívó-vb / 7 órája
Egyetlen tussal kikapott, így ezüstérmes a magyar férfi kardcsapat
fotók / 7 órája
Neymar adta át a kaposvárival felálló világbajnok grundfocisták serlegét
Molnár Gábor
videó / 8 órája
Traktor és szalma lángol Bonnyapusztán
Sonline