Tesztlapok elé

Fehér blúzok, vasalt nadrágok, vállra igazított zakók, a napokban ajándékba kapott szerencsehozó ékszerek – így öltözteti magát a fiatalság minden évben május elején, hogy első, a felnőttlét küszöbét jelentő tanulmányi szintet átlépje. Kedvesek, tiszták, koncentráltak, talán elszántak is, büszkén mutatják, igenis képesek éretten szemlélni a világot, s felelősséget vállalni azért a helyért, amit elfoglalnak belőle. Érettségi vizsgák idején mindig eszembe jut Karinthy Frigyes kötet­adó novellája (Találkozás egy fiatalemberrel), mely mindenféle okoskodó műelemzés nélkül bátran ajánlható minden korosztálynak. Leginkább azoknak, akik néha-néha hajlandók saját számvetésre, s választ keresni arra, hol tart éppen az ember­élet, ha elakadna valami. Annak idején bölcs magyartanárom figyelmeztetett minket a szembenézés nehézségeire a publicista-író zsenijét idézve. Hogy ne felejtsük el megélni a pillanatainkat, de igyekezzünk úgy élni, hogy a még zabolázás előtti tűz ne sodorjon el a bennünk lakozó erények mellől. 
Ha jól megvizsgáljuk, elég nehéz intelem. Melyikünk tudna nyugodtan elbeszélgetni 18 éves énjével, ha alteregóként ránk sem akarna köszönni az utcán? Nem lettünk-e unottak, fásultak felnőttként, nem kötöttünk-e túl sok kompromisszumot azért, hogy békés és egyben unalmas napjaink végén elégedetten üljünk le egy puha kanapéra húzódva a képernyőről készen kapott megoldásért cserébe? Kevesen lehetünk nyugodtak saját válaszainktól... 
Mit is kívánhatnánk többet az érettségizőknek, mint hogy emlékezzenek arra a tűzre, a saját tisztaságukra és álmaikra, amelyekkel most leültek a tesztlapok elé!